Mióta V. meggyógyult, egészen anyakímélő üzemmódba kapcsolt. Éjjel jól alszik, nappal jól alszik, vígan eljátszik és kétpofára kajál. Szerencsére azt érzem, hogy megérdemlem eme kedves viselkedését mert hogy habár még nyűgösen is inkább jó gyerek mint rossz, azért egy ilyen angyallal mégis könnyebb. Cs. azonban nem kímél. Panasz van rá az oviban, mocskos a szája, kajtatja a lányokat és be nem áll a csőre. Mondjuk nagyon nem lep meg mert engem is lazán lebutáz és lehülyéz, ami néha tök mókás, de hát nem szabad nevetni!!! Sajnos én sem állok mindig jót magamért. Legutóbb komolyan elszégyelltem magam, amikor egy rosszul sikerült este lekiabáltam a fejét, lerosszfiúztam és gonosz módon egyedül hagytam a sötét szobában, hogy most aztán alvás. Elég komoly üvöltéssel válaszolt, de asszem - habár nem volt túl kifinomult a módszer, célt értem: elaludt. Másnap is hasonló jelenetet sikerült produkálnunk, ez alkalommal már csak megjátszottam a nagyon mérges vagyokot (előtte sajnos tényleg nagyon kiakadtam ár) és hatott. A mai estét kiváncsian várom :) Ja, és hogy apa mindezidő alatt mit csinál? teniszezik... bakker
2010. november 25., csütörtök
2010. november 21., vasárnap
reloaded
behalt a blog, behaltam én, mert valahogy semmire sincs sosincs időm. rohan a lakás, én rohanok a gyerekek után, és ha megyek, akkor is rohanok. sétálni nem tudok, pihenni nem tudok, gondolkodni nem tudok, csak taposom a malmot és újra meg újra elfelejtek megállni. helytelen, mindez nem jó így, de mégsem birok rajta változtatni.
Ma véletlen, váratlan másfél órát játszottunk Cs.-vel. Legóztunk és dumáltunk és jól voltunk. egy kicsit végre nem kellett nevelni, nem kellett irányítani, csak úgy el voltunk amíg V. szundikált. És el is hangzott egy cuki kis beszólás: a legó egyik darabja elláthatatlanodott.
és akkor jöjjön az update: V. 3. hete beteg, talán most már kimegy belőle, de legutóbb csalánkiütéses lett ami 3.napja nem múlik, hiába minden kálcium. Éjjel folyton ébred, pedig már megvontam tőle a testi kötődést és hosszas szoktatás után tápszerre tértünk át.
Én visszatértem a termékeny nők csoportjába, ami egyelőre inkább idegesít mint megnyugtat. A hajam végre nem hullik annyira, de a kilóim stabilan tartják magukat.
A férj nem éppen fénykorát éli. Egója az egekben, nullát kommunikálunk és minuszt működünk együtt. Meglehetősen elviselhetetlen helyzet ez, de ebből sem bírunk kizökkenni.
Cs nagyon nagy lett hirtelen, de nem bírja befogni a száját, ami néha rettentő idegesítő. előtérbe került a beiskolázása, ami kellően nagy feladatnak látszik.
valahogy nyűgös most minden, nem is fokozom.
Ma véletlen, váratlan másfél órát játszottunk Cs.-vel. Legóztunk és dumáltunk és jól voltunk. egy kicsit végre nem kellett nevelni, nem kellett irányítani, csak úgy el voltunk amíg V. szundikált. És el is hangzott egy cuki kis beszólás: a legó egyik darabja elláthatatlanodott.
és akkor jöjjön az update: V. 3. hete beteg, talán most már kimegy belőle, de legutóbb csalánkiütéses lett ami 3.napja nem múlik, hiába minden kálcium. Éjjel folyton ébred, pedig már megvontam tőle a testi kötődést és hosszas szoktatás után tápszerre tértünk át.
Én visszatértem a termékeny nők csoportjába, ami egyelőre inkább idegesít mint megnyugtat. A hajam végre nem hullik annyira, de a kilóim stabilan tartják magukat.
A férj nem éppen fénykorát éli. Egója az egekben, nullát kommunikálunk és minuszt működünk együtt. Meglehetősen elviselhetetlen helyzet ez, de ebből sem bírunk kizökkenni.
Cs nagyon nagy lett hirtelen, de nem bírja befogni a száját, ami néha rettentő idegesítő. előtérbe került a beiskolázása, ami kellően nagy feladatnak látszik.
valahogy nyűgös most minden, nem is fokozom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)