2010. június 17., csütörtök

csodagyerek 2.


V. lassan 5 hónapos. És mit is mondjak, anyukája büszkeségének is nevezhetnénk, ugyanis mászik. Igen, mászik, vagy lehet hogy ez még csak kúszás, de minden esetre halad. És nem centimétereket. A barikádokat leküzdve a párnafalakon átmászik, teper, csak hogy elérjen egy-egy kiszemelt játékot. És küzd, hihetetlen erővel küzd, nyög, nyüszög, csak odaérjen. Mindenki csak mondja, milyen erős, milyen okos, milyen szép, hogy mosolyog, hogy mászik, mi? mászik? de mennyi idős?
Hát igen, már mászik, ami számomra a büszkeség mellett azt is jelenti, hogy vége a nyugalmas fekvős időszaknak. A járókát kinőtte, mert hogy egy karcsapással végig ér benne. Marad a játszósarok, onnan viszont szökik. Én tehát folyamatosan figyelek, mikor merre jár, mit tud éppen megenni és mikor lép rá valamikor valaki.
Különben éjszaka sokat ébred, napirendje kusza, viszont egyedül elalszik a kiságyában és nagyon keveset sir. Néha meg nagyon sokat kakil.

2010. június 9., szerda

terhes vagyok???

Hosszan váratott magára a nyár. De végre itt van. És velem együtt mindenki vetkőzni kezd.ett Mondanom se kell, hogy persze fele ruhatáram sem használható, mert még mindig inkább vagyok bálna mint önmagam. És hát ezt mások is látják. A hétvégén megrázó, ám józanító élményben volt részem. Történt ugyanis, hogy egy család-barát eseményen egy rég nem látott ismerős megkérdezte, hogy "Dóri, te terhes vagy?" (karomon a 4,5 hónapos gyerekkel). Röhögtem, mert azt hittem viccel - bár annak is rossz volt. Majd folytatta, hogy "nem is tudtam, de jó..."
nem volt mit mondanom, csak hogy dehogy, most szültem... és mutattam a nagyra nőtt bébit. És belegondoltam, nem is most, hanem pont 4,5 hónapja, vagyis teljesen jogos, hogy már nem kéne hasat domborítani és ennyit zabálni és ilyen tunyának lenni. Sokkal inkább nagyon nagy odafigyeléssel kellene ruhát választani, és még nagyobb elhatározással kéne nekikezdeni a mozgásnak és az édességek mellőzésének. Vagy maradok ilyen nagyhasú dagadék és nyelem a nem rossz szándékú, ám kíváncsi megjegyzéseket...