2009. szeptember 24., csütörtök

rend és kilók

23. hét
71,3 kg

Elindultak a kilók... nem is csoda mert egész nap csak ennék. Mondjuk folyamatosan és egyfolytában. Fékezhetetlennek tűnő étvágyam meg kétségbe ejt, mi lesz itt? Bálnásodás? Nem akarok újra óriásira nőni, nem akarok az evésre koncentrálni, nem akarok folyton zabálni! Pedig mostanában leginkább a kaja és az alvás érdekel. Tegnap is sikerült volna már 8-kor lehunyni szemeimet, no persze csak a jól megérdemelt vacsora után.
Visszanéztem legutóbbi terhességemről maradt feljegyzéseimet és azt látom, hogy 28 hetesen voltam 71 kg. Azzal vigasztalom magamat, hogy akkor 5 kiló mínusszal indultam, vagyis 23 hetesen már 7,5 kiló plusznál tartottam, most meg 'csak' 5 mászott fel. Mondjuk ha elérem az akkori végső súlyom, még mindig 5 kilóval kevesebbet fogok hízni, mint 4 éve. Ezt eredménynek kéne értékelni? Nem tudom, de minden esetre jövőhéttől megyek kismama tornára. A jóga nem nagyon jött be, meg nehezen is tudom megoldani az esti időpontot. Ez a sok kismama foglalkozás viszont egyre jobban korlátoz a kötelességeim elvégzésében, pedig azokra is kell azért időt és energiát szentelni. Főleg, mert rám jött, hogy rakjunk rendet magunk körül. Mindent a helyére akarok tenni, most még ameddig van bennem erő és lendület. A lakást is csinosítgatom, a minap hirtelen felindultságból amig a 4 éves fürdött átrendeztem a nappalit. De leginkább munka frontján próbálok rendeződni. Ezért is van, hogy egyre kevesebb időm jut élménybeszámolókat tartani. Mondjuk olyan sok dolog nem is történik, éppen nem kell menni se vérvételre, se egyéb orvosi időpontra. Na nem sokáig, hó elején ismét jelenésem van.

2009. szeptember 18., péntek

depi

22. hét
70,5 kg / 97 cm

Elviselhetetlen vagyok, kedvetlen és hisztis, tele nyűggel és nyafogással. Ezért nem is írtam, mert a monitor duplán sugározná a negatívumomat.
Lekonyuló kedvemet bébiruha vásárlással próbálom felíveltetni... kevés sikerrel (mármint a bébi ruhák gyűlnek, jókedv nem).
Jó hír viszont, hogy kedvenc blogerinám tegnap este kipottyantotta a kislányt. Lassan fel is merem hívni és kikérdezem, addig elégedjetek meg annyival, hogy 3800 g és 56 cm.
Egyetlen vigaszom a nagy nihilben, hogy még csak 5-6 kiló plussznál tartok... ezzel vigasztalódtam tegnap este is, majd egy csokis pudingot bekanalaztam... de jobban lettem tőle :)
ígérem összeszedem magamat és érdekesebb és értelmesebb posztokkal jelentkezek újra.

2009. szeptember 9., szerda

szindróma

20. hét

Hosszú idő után végre találkozhattam PB-vel.. De fura volt, mert nem nagyon láttam értelmét a megjelenésnek, hiszen a napokban voltam komoly nagy UH-n, tudom hogy a gyerek jól van, én szintén, akkor minek kell ez a kör?
Kis csúszással bejutottam és hamar vicces volt a helyzet, mert PB is érezte, hogy velem semmi gond, tök fölösleges ez itt most. De aztán gyorsan kreáltunk. Kiderült hogy nincs is még kiirt időpontom, így ezt is megbeszéltük, meg hogy nem tervez arra az időre szabit. Ennek legfőbb oka, hogy felesége akkor nagy pocakos lesz. Ezen eléggé megrökönyödtem, mert úgy tudtam nemrég szült. Aztán lenyomoztam, hogy egy év különbséggel születik majd a második. Nem tudom eldönteni, hogy ez jó vagy rossz referencia egy szülész-nőgyógyásznak.
Amíg ezt latolgattam előkerült a háziorvos által már firtatott leiden szindróma. Amióta testvérkémről kiderült hogy véralvadásgátlóval kell döfködje magát, azóta minden női családtagot ezzel stresszelnek, így hát én is veszélybe kerültem. Eddig ellenálltam, de ebben a pillanatban nem volt esélyem elbagatelizálni a dolgot. Rögtön beutalóval távozhattam. PB szerint egy időzített bombával állunk szemben ha pozitív lesz az eredmény. Szerencsére erre 4 hetet kell várni, ami annyiban jól esik, hogy addig sem tudok a lehetséges bajomról és nem fontolgatom a betegség vele járó kellemetlenségeit, mint hogy napi egy tűszúrás, no EDA és császár esetén még spinálisról sem lehet szó, nyomják rögtön a maszkot aztán szevasz. Szóval most drukkolok, hogy én biztosan nem örököltem azt a gént ami ezt a leiden szindrómát hordozza. Végülis én vagyok az aki legkevésbé hasonlít a család női tagjaira.

genetikai UH 2.

20. hét
69,8 kg / 96 cm
becsült magzati súly: 350 g

A pár héttel ezelőtti csalódásomat sikerült helyrehozni azzal, hogy eljutottam a Magzati Diagnosztikai Központba, ahol 21. századi körülmények között, netto 15 perces ultrahangvizsgálattal megállapították, hogy a gyermek nagyon jól van. Még mindig fiú, ami most már tényleg véglegesnek tűnik. Minden szerve ép és egészséges, a mért értékek alapján pedig tökéletesen megfelel a korának. Megnyugodhatok, mert a leletek jók, semmi panaszom, semmi bajom, a gyerek is vígan el van, fejlődik és egyenlőre jól viselkedik.
Külön nagy élmény volt, hogy most először egy portrét is láthattam a fejlődő bébiről, amit aztán fényképen és DVD-n is megkaptam. Volt itthon aztán nagy mozizás. Csipesz szerint rá hasonlít a kistestvére. Ezt mondjuk nem tudom miből látta, mert egyenlőre inkább emlékeztet egy kis tarajos dinora mint egy kisimult babára (vagy egy 4 évesre). De legyen igaza!

2009. szeptember 2., szerda

vérnarancs pisi

19. hét
69,7 kg

Tegnap este frászt kaptam. Sikerült ugyanis vérnarancs színű pisit produkálnom. Végigfutott az agyamon, hogy milyen bajaim lehetnek: kilyukadt a hugyhólyagom, ami szerintem totál reális, mert az utóbbi hetekben alig tudom kipréselni a sok folyadékot rajta. Az is lehet, hogy elkaptam valami szörnyű hugyúti fertőzést ami nem jár fájdalommal, de az is lehet, hogy simán csak vérzek. Ez utóbbit eléggé cáfolni látszott a fehér bugyim és fehér WC papír is. Fájdalmam vagy egyéb tünetem nem volt, így értelmetlennek tűnt ez a véres jelenet. Kénytelen voltam tehát kizárni a durva fertőzéseket is. Maradt a google és az öndiagnózis. Szerencsére az internet józanabbul gondolkodik és a sok orvos válaszol rovatban már mások feltették a kérdést. A válasz gyorsan jött és megnyugtató volt: a narancssárga vizelet nem utal betegségre. Valamilyen piros étel festi meg a pisit. Uh, de nagyot sóhajtottam, de mi az ami megfesti? Nem kapcsoltam túl gyorsan, pedig délelőtt egy egész nagy üveg céklás zöldséglevet döntöttem be tízórai gyanánt. Tehát meg volt a kis ludas, így nyugodtan mehettem aludni. De azért még ma délután is vicces szinben pompázott a wc kagyló.