érzelmi hullámok

27. hét
74,2 kg

Kezdek egyre labilisabb lenni és úgy érzem, hogy gyermeteg módon viszonyulok a dolgokhoz. A minap megütött a gondolat: már nem sokáig lesz Cs. a figyelem központja, hamarosan osztódik minden. Kétely-hegyek vesznek körül, hogy fogjuk mi ezt jól csinálni? Hogy nem fog túl nagyot sérülni Cs. amúgy igen kis érzékeny lelkecskéje, milyen féltékenységi tüneteket fog produkálni és mennyire tudjuk az amúgy is elég makacs természetét normális mederben tartani és nem percenként átélni egy hisztirohamot? Nem tudom, és nem is fogom tudni. De most elkezdtem fázni tőle (de lehet hogy csak azért mert tegnap extra hisztis napot zártunk).
Önző módon kicsit nehezemre esik feladni ezt a mostani állapotot. Nem mintha lenne választásom. Pont kezdtem érezni, hogy ez így jó, erre borul a rend. Hiányozni fog a munka is, mert azért hajlamos vagyok azt gondolni, hogy csak én tudom jól csinálni, de hát ezt megpróbálom parkolópályára tenni. Úgysem tudok mindig mindent én csinálni. Elég lesz a két gyereket ellátni.
A hasam ismét kősziklává alakult. Nem tudom mi az oka, de fáj is rendesen. Éjjel arra ébredek sokszor, hogy kőkemény. Mozgást is elég keveset érzek, valahogy emlékeimben Cs. többet ficánkolt és erőteljesebbeket rúgott. Kedden megyek 4D-re meg vizsgálatra, majd konzultálok PB-vel.

elmaradva

26. hét
73,9 kg

Lemaradtam... mindennel. Az írással, az odafigyeléssel, a kismamasággal. Annyira lefoglalnak a munka körüli teendők, hogy fel sem tűnik hogy reppennek a hetek. Már mindjárt itt a 30. hét, ami számomra már a visszaszámlálást jelenti, és még úgy érzem nem is vagyok igazán terhes. Igaz, ez nem egy állandó állapot. Múlt hétvégén kifejezetten nyűgös kismama voltam, kősziklát hordoztam a hasamon, egész hétvégén kőkemény volt és fájt. Akkor M. rám pirított, hogy pihenjek többet. Helyette fellapoztam a 4 évvel ezelőtti feljegyzéseimet, és hétre pontosan ugyanez történt akkor is. Megnyugodtam. Meg ráfogtam a drasztikus 25 fokos hőmérsékletzuhanásra és az ezzel járó viharos széllökésekre, a frontok jövés-menésére és lenyomtam két többfogásos kajás vendégséget a héten (nálunk persze, és nekem kellett főzni).
Most már jobban vagyok, túl a terheléses cukorvizsgálaton, ami fele olyan rossz mint azt én gondoltam volna. Furcsa mód nekem ez az első ilyen élményem. Legutóbb ez a vizsgálat elmaradt. A cukros lé, amit inni kell, teljesen fogyasztható, ha kellő mennyiségű citrom kerül bele. A két óra a kocsiban elvacogva meg nem is volt annyira hosszú. Az eredmény úgyis sokára lesz meg, és már teljesen mindennapi helyzetnek érzem a tűszúrást. Már az 5. vérvételemen vagyok túl ezalatt a 6 hónap alatt. Állítólag egy még lesz (meg ha levetetünk őssejtet, akkor még plusz egy).
Más nagyon nem történik. Leszámítva talán, hogy voltam azóta egyszer PB-nél, aki ismét cuki volt és habár elég rohanós volt a hangulat mert egy szülés megcsúsztatta a beosztását, igy is kellő időt és energiát forditott rám. Szokásos ultrahang - minden alkalommal megnézi a gyereket a gépen! Minden rendben találtatott, kis diszkurzus az új influenzáról, egy negatív Leiden szindrómás lelet és semmi egyéb. Legközelebb 4D-s mozizás várható, ahová M-et is megpróbálom elcipelni.
Oltás terén továbbra is bizonytalan vagyok. A gyerekorvos is lebeszélt, vagyis most már majdnem mindenki ellenzi. totál zavar alakult ki bennem, remélem megúszom az oltást.
A gyereknek amúgy a fiúk szerint már van neve, Cs. rendre ezen szólítja, ami engem megzavar és félek amiatt kell majd neki ezt adni, hogy ő ne zavarodjon meg, pedig még nem is tetszik teljesen. Amit én szeretnék, azt meg M. nem szeretné, tehát még mindig egy helyben toporgunk.
De még van idő...
A kismamatorna a Montevideoban szuper-szuper. Alig várom az új alkalmakat.

összefoglaló

24. hét
73 kg / 98 cm

A dolgos hétköznapok és a teendők végtelenített listája nem teszi lehetővé, hogy rendszeres és tematikus bejegyzésekkel frissítsem a blogot, így most összefoglalót tartok.
A gyermek hosszas nyugalmi állapot után végre újra virgonc és ugrabugrál-rúgkapál. Nem kevés aggodalom és külön figyelem után értük el ezt az állapotot. Persze visszaemlékszem, így volt ez Cs.-el is, hogy pár napot nem mocorgott. Most is rettentő hosszúnak tűnt ez az idő. Azóta viszont mintha talpalna az alsó szerveimen, állandó pisilhetnéket előidézve. Valamelyik nap a derekamat is elintézte, mint egy lumbágós vénasszony, úgy közlekedtem, illetve igyekeztem nem közlekedni. Szerencsére egy erdei kirándulás és egy áhított háborítatlan éjszaka helyretette a dolgokat.
Az éjszakák leginkább eseménydúsak. Cs. újabban kétszer-háromszor is ébred és hív. Én pattanok, viszont utána órákon át csak fekszem és pörgetem az agyamat. Alvásról ilyenkor szó sincs. Reggelre bóbiskolok el, akkor viszont már kelni kell. Így szerintem napi 6-7 óránál többet nem töltök alvással, ami azért igen csak fárasztó. Délutáni szundi szóba se jöhet, így marad a korai lefekvés, akkor még megy ugyanis az alvás.
Nagyon furcsa felfedezést tettem. Ha beveszem reggel a terhes vitamint, kisebb az étvágyam napközben. Ha nem veszem be, mindent és állandóan meg tudnék enni. Így is tudnék, de kisebb a kényszer. Így hát szedegetem. Persze a fránya kilók másznak és mintha turbóra kapcsoltak volna. Igyekszem odafigyelni, reggelente gyümölcsös-joghurtos műzlivel indítok, napközben meg próbálom a salátákat előnyben részesíteni. Az a baj, hogy ezeket mind szeretem és lelkesen eszem is, de melllé sajnos a normál konkrét kaja is elfér.
Lelkem néha labilis. Egyik este azon pityeredtem el, hogy a Cs a vadi új párszáz forintos tescos pólóját kilyukasztotta. Nagyon mókásan néztünk ki, mert a gyermek legyinktett, hogy nem baj anya, majd megvarrod, én meg potyogtattam könnyeimet. Szerencsére M. nem volt itthon. A türelmem nem a régi. Elég könnyen elfogy és szegény gyermek látja kárát. Sajnos nem is nagyon tudom elfojtani ezen felindulásaimat.
A H1N1 mizéria kikészít, teljes döntésképtelenségbe taszítva. Mindennap más véleményt hallok és érzek magaménak. Ha belegondolok, nem szeretném beoltatni magamat, de persze a vírust sem akarnám elkapni. Talán nem is a betegség mint olyan aggaszt, hanem a sok rémhír, amit a terhesekre mondanak. Persze homeopátiás orvosunk ellenzi az oltást, a háziorvos bizonytalan, PB sem mert egyértelmű állásfoglalát tenni, bezzeg az immunológus rokon meg kérdés nélkül a védőoltást szorgalmazza. Na de akkor mi legyen?