2009. október 24., szombat

érzelmi hullámok

27. hét
74,2 kg

Kezdek egyre labilisabb lenni és úgy érzem, hogy gyermeteg módon viszonyulok a dolgokhoz. A minap megütött a gondolat: már nem sokáig lesz Cs. a figyelem központja, hamarosan osztódik minden. Kétely-hegyek vesznek körül, hogy fogjuk mi ezt jól csinálni? Hogy nem fog túl nagyot sérülni Cs. amúgy igen kis érzékeny lelkecskéje, milyen féltékenységi tüneteket fog produkálni és mennyire tudjuk az amúgy is elég makacs természetét normális mederben tartani és nem percenként átélni egy hisztirohamot? Nem tudom, és nem is fogom tudni. De most elkezdtem fázni tőle (de lehet hogy csak azért mert tegnap extra hisztis napot zártunk).
Önző módon kicsit nehezemre esik feladni ezt a mostani állapotot. Nem mintha lenne választásom. Pont kezdtem érezni, hogy ez így jó, erre borul a rend. Hiányozni fog a munka is, mert azért hajlamos vagyok azt gondolni, hogy csak én tudom jól csinálni, de hát ezt megpróbálom parkolópályára tenni. Úgysem tudok mindig mindent én csinálni. Elég lesz a két gyereket ellátni.
A hasam ismét kősziklává alakult. Nem tudom mi az oka, de fáj is rendesen. Éjjel arra ébredek sokszor, hogy kőkemény. Mozgást is elég keveset érzek, valahogy emlékeimben Cs. többet ficánkolt és erőteljesebbeket rúgott. Kedden megyek 4D-re meg vizsgálatra, majd konzultálok PB-vel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése