73 kg / 98 cm
A dolgos hétköznapok és a teendők végtelenített listája nem teszi lehetővé, hogy rendszeres és tematikus bejegyzésekkel frissítsem a blogot, így most összefoglalót tartok.
A gyermek hosszas nyugalmi állapot után végre újra virgonc és ugrabugrál-rúgkapál. Nem kevés aggodalom és külön figyelem után értük el ezt az állapotot. Persze visszaemlékszem, így volt ez Cs.-el is, hogy pár napot nem mocorgott. Most is rettentő hosszúnak tűnt ez az idő. Azóta viszont mintha talpalna az alsó szerveimen, állandó pisilhetnéket előidézve. Valamelyik nap a derekamat is elintézte, mint egy lumbágós vénasszony, úgy közlekedtem, illetve igyekeztem nem közlekedni. Szerencsére egy erdei kirándulás és egy áhított háborítatlan éjszaka helyretette a dolgokat.
Az éjszakák leginkább eseménydúsak. Cs. újabban kétszer-háromszor is ébred és hív. Én pattanok, viszont utána órákon át csak fekszem és pörgetem az agyamat. Alvásról ilyenkor szó sincs. Reggelre bóbiskolok el, akkor viszont már kelni kell. Így szerintem napi 6-7 óránál többet nem töltök alvással, ami azért igen csak fárasztó. Délutáni szundi szóba se jöhet, így marad a korai lefekvés, akkor még megy ugyanis az alvás.
Nagyon furcsa felfedezést tettem. Ha beveszem reggel a terhes vitamint, kisebb az étvágyam napközben. Ha nem veszem be, mindent és állandóan meg tudnék enni. Így is tudnék, de kisebb a kényszer. Így hát szedegetem. Persze a fránya kilók másznak és mintha turbóra kapcsoltak volna. Igyekszem odafigyelni, reggelente gyümölcsös-joghurtos műzlivel indítok, napközben meg próbálom a salátákat előnyben részesíteni. Az a baj, hogy ezeket mind szeretem és lelkesen eszem is, de melllé sajnos a normál konkrét kaja is elfér.
Lelkem néha labilis. Egyik este azon pityeredtem el, hogy a Cs a vadi új párszáz forintos tescos pólóját kilyukasztotta. Nagyon mókásan néztünk ki, mert a gyermek legyinktett, hogy nem baj anya, majd megvarrod, én meg potyogtattam könnyeimet. Szerencsére M. nem volt itthon. A türelmem nem a régi. Elég könnyen elfogy és szegény gyermek látja kárát. Sajnos nem is nagyon tudom elfojtani ezen felindulásaimat.
A H1N1 mizéria kikészít, teljes döntésképtelenségbe taszítva. Mindennap más véleményt hallok és érzek magaménak. Ha belegondolok, nem szeretném beoltatni magamat, de persze a vírust sem akarnám elkapni. Talán nem is a betegség mint olyan aggaszt, hanem a sok rémhír, amit a terhesekre mondanak. Persze homeopátiás orvosunk ellenzi az oltást, a háziorvos bizonytalan, PB sem mert egyértelmű állásfoglalát tenni, bezzeg az immunológus rokon meg kérdés nélkül a védőoltást szorgalmazza. Na de akkor mi legyen?
A gyermek hosszas nyugalmi állapot után végre újra virgonc és ugrabugrál-rúgkapál. Nem kevés aggodalom és külön figyelem után értük el ezt az állapotot. Persze visszaemlékszem, így volt ez Cs.-el is, hogy pár napot nem mocorgott. Most is rettentő hosszúnak tűnt ez az idő. Azóta viszont mintha talpalna az alsó szerveimen, állandó pisilhetnéket előidézve. Valamelyik nap a derekamat is elintézte, mint egy lumbágós vénasszony, úgy közlekedtem, illetve igyekeztem nem közlekedni. Szerencsére egy erdei kirándulás és egy áhított háborítatlan éjszaka helyretette a dolgokat.
Az éjszakák leginkább eseménydúsak. Cs. újabban kétszer-háromszor is ébred és hív. Én pattanok, viszont utána órákon át csak fekszem és pörgetem az agyamat. Alvásról ilyenkor szó sincs. Reggelre bóbiskolok el, akkor viszont már kelni kell. Így szerintem napi 6-7 óránál többet nem töltök alvással, ami azért igen csak fárasztó. Délutáni szundi szóba se jöhet, így marad a korai lefekvés, akkor még megy ugyanis az alvás.
Nagyon furcsa felfedezést tettem. Ha beveszem reggel a terhes vitamint, kisebb az étvágyam napközben. Ha nem veszem be, mindent és állandóan meg tudnék enni. Így is tudnék, de kisebb a kényszer. Így hát szedegetem. Persze a fránya kilók másznak és mintha turbóra kapcsoltak volna. Igyekszem odafigyelni, reggelente gyümölcsös-joghurtos műzlivel indítok, napközben meg próbálom a salátákat előnyben részesíteni. Az a baj, hogy ezeket mind szeretem és lelkesen eszem is, de melllé sajnos a normál konkrét kaja is elfér.
Lelkem néha labilis. Egyik este azon pityeredtem el, hogy a Cs a vadi új párszáz forintos tescos pólóját kilyukasztotta. Nagyon mókásan néztünk ki, mert a gyermek legyinktett, hogy nem baj anya, majd megvarrod, én meg potyogtattam könnyeimet. Szerencsére M. nem volt itthon. A türelmem nem a régi. Elég könnyen elfogy és szegény gyermek látja kárát. Sajnos nem is nagyon tudom elfojtani ezen felindulásaimat.
A H1N1 mizéria kikészít, teljes döntésképtelenségbe taszítva. Mindennap más véleményt hallok és érzek magaménak. Ha belegondolok, nem szeretném beoltatni magamat, de persze a vírust sem akarnám elkapni. Talán nem is a betegség mint olyan aggaszt, hanem a sok rémhír, amit a terhesekre mondanak. Persze homeopátiás orvosunk ellenzi az oltást, a háziorvos bizonytalan, PB sem mert egyértelmű állásfoglalát tenni, bezzeg az immunológus rokon meg kérdés nélkül a védőoltást szorgalmazza. Na de akkor mi legyen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése