luxus rendelés

6. hét
65 kg / 85 cm
CRL: 0,58 cm

Ma volt a nagy nap, ma találkoztam először az ajánlott szülész orvosommal. Kicsit izgultam, mert hogy azért mégis csak fura beesni egy tök idegen helyre, ahol azzal kezdi az ember, hogy terhes. Semmi felvezetés, semmi előélet, csak simán terhesen nyitni. Aztán persze lehet, hogy mások is ezt csinálják, de nekem fura még mindig.
De hát ez ma már késő gondolat volt. Az időpontra el kell menni, hát mentem.
Ez egy olyan rendelő, ahol van kint egy asszisztensnő, aki kedvesen maga mellé ültetve felveszi a sok-sok adatot, amit azonnal számítógépbe pötyög. Itt nincs kórlap, itt számítógép van, papírt csak a beteg kap dolga végeztével. Van viszont mappa. Kaptam ugyanis egy csodás logós mappát, benne mindenféle infóval, mint pl a terhesgondozás protokollról, amiben még az is szerepel, hogy mikor hol kell megjelenjek milyen célból, de a kórház alaprajza is benne van, meg hogy mit kell majd vinni a kórházba. Ez utóbbi kicsit korai, de annál hasznosabb kezdő kismamáknak. Ebbe a mappába gyűjtendő a viziteken beszerzett vizsgálati lap és lelet. Nekem ez külön jól jön, mert legutóbb a terhes kiskönyvem darabokra hullott.
A rendelő várója tágas, de kong az ürességtől, főleg nekem tünhetett ez fel, aki eddig huszad magával várakozott fél napokat anélkül, hogy tudta volna mikor és ki után kerül sorra.
Mappával felszerelve, nagyjából az előjegyzett időpontban be is kerültem az orvoshoz, aki addigra már minden adatomat jól látta a monitoron, de azért ő maga is végig kérdezett részletesen mindent. Beszélgettünk, mindenféléről. Meglepett, de örülök, hogy elmondta: ez egy bizalmi kapcsolat, ha nem klappol, akkor sem kell megijedni. Miután kibeszélgettük magunkat meg is vizsgált a hipi-szupi gépével és igen, valóban ott az a mini gyerek, egy 5,8 mm-es kis kezdemény, akinek ver a szíve. Nekem leginkább egy maszat volt és a kép is amit kaptam, egy maszatot ábrázol, de hallottam ahogy ver a szíve!
A doktor úr amúgy pont annyi idős mint én, persze leinfóztam az iwiw-en és hamar rájöttem, hogy még közös ismerőseink is vannak, ebből az egyik fiatalságom meghatározó figurája. Ha nagyon meditálnék, talán elő tudnám idézni, hogy mikor kocsmáztunk együtt, de inkább nem akarom tudni, pontosabban nem akarom, hogy ő tudja.
A rendelő, akár a váró, tágas, szellős, mondhatni egy bálterem. Kényelmesen fel van szerelve óriás ultrahanggal, nőgyógyászati vizsgálóval és még egy fura, számomra ismeretlen székkel, illetve ezekhez kapcsolódo mindenféle kütyüvel. Van helyes kis íróasztal is beszélgetni. No meg paraván, ott bekészítve betét (!), egyszer használatos papucs és törlőkendő.
Legalább 20 percet töltöttem bent, ezalatt nem telefonált, nem csinált mást, csak velem beszélgetett, vagy a maszatot nézte a monitoron. Sok érdekeset mondott és megkért, hogy kíméljem magamat, mert minimális elvékonyodást lát. Ez különösebben nem nyugtat meg és pihenni meg nem könnyű a 4 éves mellett, de majd igyekszem. Jövő héten laborvizsgálat, majd 3 hét múlva ismét jelenésem van.
Nem merem leírni, hogy mennyit kóstált ez a vizit, de úgy érzem itt legalább szolgáltatnak. Itt ugyanis van minden, még teát is lehet inni az váróban. Na nem mintha erre vágynék, de annyira látszik hogy ki van találva minden, hogy a részletekre is odafigyelnek és nem a mennyiségre, hanem a minőségi szolgáltatásra utaznak. Itt tényleg úgy érzed, figyelnek rád és azért vannak ott, hogy Neked jó legyen. Nekem ez tetszik.
És mi volt a bonusz mondat?
"A szülésért nem tartozik semmivel".

fordított világ

Azt hiszem A-típusos terhességem van. Mindenhol azt hallom, olvasom és korábbi terhességemnél is azt tapasztaltam, hogy reggel kell rosszul lenni. Hát én reggel jól vagyok, köszönöm, eszem ágába sincs hányni. Ezzel szemben dél körül jön a hányinger és egészen vacsoráig tart. Szerencsére a kifejlesztett ellenszerrel kordában tartható a dolog, de hát azért mégis csak reggel lenne indokolt az émelygés.
Minden szakirodalom azt írja, hogy a kismama pihenjen. Én is pihennék, sőt, jót is tenne, de valami hihetetlen oknál fogva, este 9 után, miután elcsendesedett a 4 éves, én elememben vagyok, és nem jön álom a szememre, viszont annál több hasznos gondolat. Miután igyekszem jó kismama lenni, időben befekszem az ágyba, de csak forgolódok és a gondolataimmal küzdök, akik ébren tartanak. Persze reggel és délelőtt holdkórosként teszek-veszek, alig bírok nem leheveredni, pedig én világ életemben reggel szuper aktív voltam és tettre kész, este viszont 10 körül már jókat tudtam aludni. Most mintha délelőtt és délután tudnék jókat aludni. Kár hogy akkor az ember dolgozik.
Arról a kényes székrekedés témáról már nem is szólva, amit annyit mondanak. Hát nekem egyelőre ellentétes tüneteim vannak.
Kíváncsi vagyok, mikor fogok elkezdeni fejben számolni és színjátszókörbe járni. Mert ahogy elnézem, kezd minden a feje tetejére állni.

hányingerre limonádé - tutti recept

Kifejlesztettem az ellenszert az engem inkább délután sújtó hányingerre: jéghideg gyömbéres-mentás bodzaszörp citrommal limonádésítva

Hozzávalók:

1 citrom
piroska bodzaszörp (házi jobb volna, de olyanom nincs)
1 szál menta
kis gumó gyömbér
víz

Üveg vagy kancsó aljára kis bodzaszörpöt öntök, ízlés szerint, mert ha sok van benne édes, ha kevesebb, kevésbé. Belecsavarom a citromot úgy, hogy a húsa is benne maradjon. Lecsipkedek 1 szál menta leveleit, majd apróra vágva beledobom. Ráreszelek egy kis gyömbért (ez is ízlés és hányinger kérdése) és felöntöm vízzel. A hűtőben, amíg hűl benne hagyom a sok darabot és csak akkor szűröm le, amikor kiöntöm pohárba.
Én ezzel élem túl most. Ja, és a sorrend mindegy, lehet a gyömbérrel is kezdeni, hihi

lehúznak

Ólom súlyok húznak lefelé és mély álomba akarnak taszítani. Délutánonként nem bírok ébren maradni és már egy mesét sem bírok elolvasni, mert másodpercek alatt rám tör a leküzdhetetlen álom. Simán kiesik a könyv a kezemből, vagy a legrosszabb, a mesét álommá szőve értelmetlen dolgokat kezdek félálomba mondogatni. Amikor meg visszakérdez Cs. már nem tudom miről is van szó.
Amolyan nehéz, ólmos fáradtság ez, amelyben a végtagjaimat megemelni is fájdalmas, amikor ébren maradni kínzó küzdelem. Magam sem tudom, hogy mindez a jetleg, a terhesség vagy a mérsékelt kávé bevitelnek tudható be, de ma kifejezetten neurotikus tünetekkel járt. Megpróbáltam 7.45 perckor ágyba dugni a 4 évest, mert úgy éreztem nem bírom tovább., ezért az lesz a legjobb ha elalszik, én meg úgyszintén. Ennek az lett a vége, hogy én szunyókáltam 10 percet amíg ő rosszalkodott, hiszen esze ágába nem volt ilyen korán aludni. Majd miután vitássá vált a helyzet zsarolással kellett ágyba kényszeríteni. Most persze, miután én magam is aludtam egy további fél órát, lelkiismeret furdalásom van. Hogy lehet, hogy már most a saját kényelmem helyeződik előtérbe és ha nem kapom meg a minimális nyugalmat, rögtön idegbeteg és türelmetlen leszek. Pedig még sehol az újszülött. Lehet, hogy jobb lesz már most tréningezni és hatékonyabb módszereket kidolgozni a gyerek szórakoztatására? Mondjuk bevásárolni jópár mese DVD-t? Mert ha a kialvatlanság már most kikészít, mi lesz ha éjjelente sír, eszik vagy simán csak nem alszik a kisded.
A helyzet súlyosbodik azzal, hogy éjjel viszont álmatlanul forgolódok az ágyban és pörög az agyam ezerrel, míg napközben lassított felvételként mozgok és gondolkodok. Feje tetejére állt a világom, amit nehezen viselek!

Budapest

Végre itthon! Alig vártam, hogy ismét hazai talajon lehessek és elmondhassam M.-nek a nagy hírt. Nagyon örült, de nem annyira hitte el, inkább csak kérdezgetett, hogy biztos, tényleg, nem lehet, hogy..? Azóta is foglalkoztatja a téma, már nevekkel is előállt, és persze aggódik, hogy a testvérféltékenység milyen formában fog majd kitörni Cs.-nél, meg hogy hol fog lakni majd a kistestvér. Sőt, felvetette azt is, hogy milyen jó lenne ha rögtön ketten lennének a kistestvérek. Ezt meg sem hallottam, ez a fő parám. Meg különben is, én itt még nem tartok, örülök hogy fel bírtam hívni a dokit és kaptam időpontot. Elég nekem még ezt az élményt feldolgozni, mégis csak egy idegen helyre megyek. Ráadásul most pasihoz, míg eddig nőhöz jártam. Péntek lesz a nagy nap, elég lesz akkor szokni a gondolatot. Sajnos arról szó sincs, hogy a 12. hétig csendben maradunk, a hasam már most kitüremkedik és érzem, hogy puffadok felfelé. Szeretnék nem plusz 23,9 kilóval szülni menni majd (erre már volt példa 2005-ben...). Ráadásul most helyből plusz 3-4 kilóval indulok, ami további nyomasztó tényező. De elhatároztam, hogy nagyon igyekszem majd egészségesen és szénhidrátmentesen kajálni. Asszem legutóbb a mekis fagyi volt a hibás. Még jó hogy most majd télen jön a java, igaz pont beleesik a karácsonyi sütiszezon. Hm, lehet hogy valami diétát kell előirassak magamnak.

búcsú party

Szerencsésen kibírtam a new york-i forgatagot, a kötelező esti bulizásokat és a napi 10 km talpalásokat. Már csak a repülőutat kell kibírni, illetve előtte azt a majd egész napot, amit a taxi érkezéséig, ám már a szállás elhagyása között telik. Sebaj, ez is meg lesz, bár már tegnap este haza tudtam volna indulni. Nem különösebben vágytam a búcsú bulira, utálatos szagokkal jár.
Nem tudom miért van, hogy mindig mindenhol a szagoktól félek, de természetesen itt is ez kísért. Terhesen meg feltűnően fokozódik. Habár meg kell hagyni, hogy sokszor fura és rémes szagok terjengenek az utcán, de összességében nem durva a szaghelyzet, semmivel sem rosszabb mint a budapesti belvárosban terjengő penetráns kakaszag. A szórakozóhelyek is teljesen jól elviselhetőek. Itt ugyanis sehol senki nem dohányzik, max rossz alkohol és izzadtság szag terjeng, ami viszont gyomorforgatóbb mint ha a büdi cigifüstöt nyelném. De legalább egészségesebb, és most ez a fontos. Mondjuk a tegnap este 10-kor lenyomott klasszik hamburger kevéssé járult az egészséges életmódhoz, de hát azt is meg kellett kóstolni.
És habár nem túl nagy színészi tehetséggel, mégis talán kellő sikerrel el tudtam játszani tegnap egy jaj de jót bulizunk hangulatot. Persze legszivesebben az ágyamban aludtam volna és nem az underground new york-i koromsötét szórakozóhelyen bambultam volna, ahol még beszélgetni sem lehet az üvőltő és amúgy elviselhetetlen zenétől. Öreg vagyok én már ehhez és nagyon terhes.

szinbióta vagy parazita

A nagy amerikai hello, how are you doing today hangulatára a blog nyálas nevet kapott.: little baby 2010. Tudom, hogy gáz, de legalább tükrözi az itteni valóságot, ami igaz, már csak 3 napig aktuális. Ráadásul, ha hű maradnék önmagamhoz és nem hagynám, hogy beleszóljanak a dolgaimba, akkor parazitának nevezném, mert szerintem a bennem növekvő, belőlem táplálkozó lényecske egyenlőre nem más, mint egy élőskődő. Sőt az is marad egészen addig, ameddig 18 évesen el nem költözik majd otthonról. Kedvenc barátnőm viszont azt gondolja, hogy jobb lenne ha szinbiótának nevezném. Csak arra tudok gondolni, hogy abban a tévhitben él, hogy mi majd szinbiózisban fogunk élni az élősködővel, ami ugyan szép gondolta, de valószínűleg nem reális. Így aztán marad az amerikai sugar hangulat és I love you honey so much feeling.
Bocs

Manhattan _!!_!!_!

Azt hittem, hogy amikor megtudom hogy terhes vagyok, repkedni fogok az örömtől. Valami euforikus érzést képzeltem, de nincs. Semmi nincs. Nincsenek tüneteim, nem érzek semmit, még azt itt terjengő rémes szagok sem készítenek ki, pedig múlt héten klasszikus kora terhességi tüneteket produkáltam. Most csak az van, hogy tudom hogy mi van, de még nem érzem. Pedig emlékszem, amikor Csipesz megfogant és kiderült, csak az járt a fejemben hogy terhes vagyok és komoly terápiákat kellett kitaláljak, hogy valami minimális érdeklődést mutassak mondjuk a munkám iránt (és ne a terhesség részleteiről olvassak egész nap). Valahogy most még nem pörgetem magam a dolgon. Igaz, azért a manhattani forgatag eléggé irányít és a feladat, amiért itt vagyok, elég nagy, úgyhogy nem tudom min csodálkozom.
Azért nem fordultam ki magamból teljesen, mert egyetlen szülész ismerősömet azonnal letámadtam e-mailen, hogy kinél szüljek majd (na jó, kit hívjak föl, hogy megerősítse a terhességet). Az az igazság, hogy valami elvetemült gondolat folytán úgy döntöttem, hogy kipróbálom példakép barátnőm módszerét, aki három gyerekből hármat másnál szült. Most mintha viszont megingott volna, és ezúttal nem választ új kórházat és új orvost. A negyedikkel visszatér a legutóbbi dokihoz. Én még csak a másodiknál tartok ugye, úgyhogy jogosan kereshetem az igazit. Nagyon kíváncsi leszek, mert a régi habár ismert és kedvelt, mégis kellő negatívumokat hordoz. Ha már olyan nagyon sok pénzt kiperkálok neki minden vizitért, akkor szeretném hogy szolgáltasson. Sajnos azonban a nála töltött 5-8-10 percből max. 2-3 jut arra, hogy megvitassuk a tényállást. A többi a bejövő hívások megválaszolása, receptek írása és egyéb nem az én esetemhez tartozó dologgal telik. Ez nem tetszik, egyre kevésbé. Ennél már csak az rosszabb, hogy mindig sokat kell várni, mert nem képes úgy beosztani a pácienseit, hogy azok ne torlódjanak fel folyton. És még volna pár dolog, amit fel tudnék sorolni, de tökmindegy. Az elhatározás meg van: kipróbálok egy másik orvost. Igaz, ez most pasi lesz, ezt ajánlotta ugyanis a jó ismerős. Kíváncsi vagyok nagyon.

New York

Bementem egy drogériába, és hosszas keresgélés után sem találtam meg a pregnancy test feliratú dobozt. Annyi itt a cucc, hogy ember legyen a talpán aki bármit is felismer nulla előképzettséggel. Szerencsére az amerikai mosoly taktika bejött és segítettek megkeresni azt a kis csodát, ami a választ rejti. A legolcsóbbat választottam, mert tudtam ám a lelkem mélyén, hogy mi lesz az eredmény, de azért mégis csak... az is igaz, hogy kellő ellen lobbit folytattam magamban, mondván, hogy még csak a 29-30. nap környékén járok - az időeltolódás miatt nem is olyan egyértelmű - tehát nem feltétlen vagyok terhes, lehet hogy az utazás bolygatta meg a rendszert. Pedig az elmúlt másfél hétben kidurranni készültek a melleim és a hasamban is folyton éreztem hogy vmi történik, de volt már ilyen, és volt sokszor ilyen, úgyhogy jobb a békesség, ne borzoljuk a kedélyeket, óvjuk magunkat a csalódástól, ne higgyünk a 'már 3 nappal a menstruáció előtt kimutatható a terhesség' reklám fogásokban és még véletlenül se teszteljünk fölöslegesen. Ezen folyamatos gondolatok mentén vártam egészen addig, ameddig már csakis biztosra mehettem. Pont ezért is, fölösleges volt a tesz, főleg így, hogy itt rögtön kettőt adnak egy dobozban. Mit kezdjek a másodikkal? Nem is vártam meg a reggelt, még este megcsináltam és nem kellett neki 15 másodperc sem, már csíklott is a kis ablak. És meg sem lepődtem, nyugtáztam és kicsit furán éreztem magamat, hogy itt a nagy almában terhesen magamban mit fogok csinálni. Korábban azt gondoltam, hogy a Brookly hídról látványosan a Hudsonba dobom a gondosan magammal hozott tampon-betét kollekciómat és közben örömömben sikítok, de már nincs hozzá kedvem. Ez csak addig volt izgi, ameddig babonából nem volt szabad ilyenre gondolni. A másik meg, hogy amíg csak lopott gondolatok voltak engedélyezettek, sok kreatív ötletem volt, hogy hogyan fogom M-nek és Csipesznek otthon elmondani, de mára ezek sem tűnnek izginek. Most, hogy biztosan tudom, hogy terhes vagyok már nem jutnak eszembe kedves és vicces módok. Azért abban egyetértek magammal, hogy nem e-mailen és nem sms-ben fogom bejelenteni, megvárom amíg hazaérek és M. fülébe súghatom a reptéren. Cs. még várhat a hírrel, neki a pókemberrel való találkozásom érdekesebb lesz.
Amúgy nagyon remélem, hogy nem leszek szarfej. A hormonok már dolgoznak: tegnap, ahogy kiléptem az utcára, elbőgtem magamat és zokogva kavirnyoltam haza a new yorki-i éjszakában egy fárasztó nap után. A fene ezekbe a hormonokba. Csak hányi ne kezdjek itt. Előttem még egy repülőút Budapestig. Otthon meg jöhet aminek jönnie kell.