lehúznak

Ólom súlyok húznak lefelé és mély álomba akarnak taszítani. Délutánonként nem bírok ébren maradni és már egy mesét sem bírok elolvasni, mert másodpercek alatt rám tör a leküzdhetetlen álom. Simán kiesik a könyv a kezemből, vagy a legrosszabb, a mesét álommá szőve értelmetlen dolgokat kezdek félálomba mondogatni. Amikor meg visszakérdez Cs. már nem tudom miről is van szó.
Amolyan nehéz, ólmos fáradtság ez, amelyben a végtagjaimat megemelni is fájdalmas, amikor ébren maradni kínzó küzdelem. Magam sem tudom, hogy mindez a jetleg, a terhesség vagy a mérsékelt kávé bevitelnek tudható be, de ma kifejezetten neurotikus tünetekkel járt. Megpróbáltam 7.45 perckor ágyba dugni a 4 évest, mert úgy éreztem nem bírom tovább., ezért az lesz a legjobb ha elalszik, én meg úgyszintén. Ennek az lett a vége, hogy én szunyókáltam 10 percet amíg ő rosszalkodott, hiszen esze ágába nem volt ilyen korán aludni. Majd miután vitássá vált a helyzet zsarolással kellett ágyba kényszeríteni. Most persze, miután én magam is aludtam egy további fél órát, lelkiismeret furdalásom van. Hogy lehet, hogy már most a saját kényelmem helyeződik előtérbe és ha nem kapom meg a minimális nyugalmat, rögtön idegbeteg és türelmetlen leszek. Pedig még sehol az újszülött. Lehet, hogy jobb lesz már most tréningezni és hatékonyabb módszereket kidolgozni a gyerek szórakoztatására? Mondjuk bevásárolni jópár mese DVD-t? Mert ha a kialvatlanság már most kikészít, mi lesz ha éjjelente sír, eszik vagy simán csak nem alszik a kisded.
A helyzet súlyosbodik azzal, hogy éjjel viszont álmatlanul forgolódok az ágyban és pörög az agyam ezerrel, míg napközben lassított felvételként mozgok és gondolkodok. Feje tetejére állt a világom, amit nehezen viselek!