fiú vagy lány?

10. hét
65,2 kg / 87 cm

Ahogy telik-múlik az idő és egyre több ember számára világos a helyzetem, mindenki első kérdése, hogy tudjuk-e már, hogy mi lesz? Én mondjuk tudom, hogy egy gyerek lesz, és persze egy fiú után lehet hogy kicsit jobban meghatódnék egy lány hallatán (és majd láttán), de egyelőre egyáltalán nem izgat a téma. Pontosabban, egyre jobban kezd foglalkoztatni, hogy vajon ez normális, hogy nekem tök mindegy hogy fiú lesz-e vagy lány?
Ha csak a praktikus oldalát nézem, akkor a fiú a legkényelmesebb változat. Mindenünk van ami fiús és mindenünk jó állapotban van, nem amolyan levetett göncökről és eltört játékokról van szó, hanem gondosan megőrzött jó kis cuccokról. Ráadásul erős többlet van mindenből, úgyhogy pont ideje volna, hogy kihasználás alá kerüljön a sok-sok gyerekcucc, hogy utána fájó szívvel megválhassunk minden fölöslegesen tárolt dologtól.
Ha viszont lány lesz, akkor kénytelen leszek bevásárolni rózsaszín csodákból és megannyi lányos játékból, amitől már végkép kinőjük az amúgy nem is annyira piciny lakásunkat.
Ha azt nézem, hogy ki tud jobban eljátszani egymással, két fiú, vagy egy fiú egy lány, akkor sem hiszem hogy ez számít majd nálunk, mert sokkal inkább az lesz a gond, hogy nagy a korkülönbség.
Vagyis teljesen mindegy, hogy mi lesz. Mindkettőnek van előnye és hátránya, és akár mekkora közhely is, legyen egészséges és jófej a gyerek. Meg különben is, már minden rég eldőlt, csak mi még nem tudjuk. Akkor meg minek agyalni rajta?

időzavar

10. hét

A minap regisztráltam egy kismamáknak szóló hírlevére, ahol majd mindig az aktuális hetemhez tartozó információt küldik. A regisztráció menete nagyon nem volt felhasználó barát, aminek köszönhetően a születéskalkulátorukat hatszor kellett kitöltsem. Ennek köszönhetően viszont megtudhattam, hogy két különböző időt is számolt nekem: egyszer 10, majd 9 hetesre minősített, jóllehet az általam megadott UM garantáltan ugyanaz volt, sőt, minden alkalommal január 23-át adta meg várható születési dátumnak. Elbizonytalanodtam. Van itt valaki, aki pontosan meg tudja mondani, hogy hogyan is kell számolni a terhességi heteket és a szülés várható időpontját?
Egy másik oldal szerint ugyanis január 21. a várható időpont és betöltött 10 hetes vagyok! Egy harmadik oldal viszont január 20.-t adja meg a baba érkezésére.
A pörgentyűs örök naptár megint mást számol: ott bőven a 11. hétben vagyok és a gyerek január 21-én fog megszületni.
Legutóbb PB csak 8 hetesnek találta a gumimacit, pedig akkor már a 9. hetet tapostam.. Ő legalább még nem nyilatkozott várható születési dátumról.
Hagyatkozva magamra és két független forrás eredményére én a betöltött 10. hét és a január 21.-vel számolok.

éjjelek és nappalok

9. hét
65,8 kg / 88 cm

Ma éjjel, amikor a 4 éves ismét anyázni kezdett (na nem úgy), teljes nyugalommal vándoroltam át hozzá és vigasztaltam, hogy az ágyban elvesztett nono - ami a mindennapjaink nélkülözhetetlen kelléke - nem tűnt el, csak az ágy azon sarkában kucorok, ahol pont nem kereste. Szóval miután beigazgattam a nonót és betakargattam a gyermeket, teljes beletörődéssel nyugtáztam, hogy ismét olyan évek következnek, amikor nem lesz átaludt éjszakám. Ez egyenlőre nem a 4 évesen múlik, mert ő ritkán veszti el a nonóját éjjel, de valami miatt mégis fel kell kelljek az éjszaka valamely szakában. Így terhesen leginkább egy biztos pontra számíthatok: pisilni egyszer, de inkább kétszer biztosan kell, jóllehet minden lefekvés előtt gondosan elintézem ezen kötelességem. De ha esetleg kimaradna valami miatt ez a programpont, akkor egyéb tényező biztos felébreszt. Mostnában az égő gyomrom háborítja az éjszakát, később meg félek, a majd egyre terebélyesedő testem és amorf formám. fog akadályozni a zavartalan alvásban. Az éjszakai felkelésnek nálam egy nagy hátulütője van, hogy utána nehezen és csak sokára tudok ismét visszaaludni, van hogy egyáltalán nem. Ilyenkor ugyan kiválló gondolataim vannak mindig, hihetetlen elánnal tudnék nekikezdeni bizonyos dolgoknak, de persze az éj leple alatt csak gondolati síkon maradnak meg a tettvágyaim. Reggelre sajnos fáradtan, megviselten és álmosan nyugtázom, hogy lenne sok minden amit csinálhatnék, de legszívesebben aludnék.

a kívánós kismama undorodik

10. hét

Nem tudnám felsorolni, hogy hány féle ételt kívántam az elmúlt hetekben, de biztosíthatok mindenkit, hogy könnyen zavarba hoznám bármely neves étterem étlapját. Köszönhetően kreatív konyhai ténykedéseimnek, ezeket elég jó százalékkal mindig el is készítettem majd rendre be is termeltem, jóllehet néhányra volt, hogy napokat kellett várni. És kifejezetten örülök, hogy eme kismamás tulajdonság élénkíti konyhai aktivitásomat és arra ösztönöz, hogy gyakran ellátogassak a piacra is, vagyis biztosan jó alapanyból készült étkek kerüljenek ki a kezem alól. Nagy szerencsém van, hogy az év ezen időszakában számos idény gyümőlcs és zöldség sorakozik a piaci kofáknál, könnyű ugyanis bármit összedobni. A hús valahogy nem vonz nagyon, de most hogy eszembe jutott a máj, rögves le tudnék gyűrni belőle egy párat akármilyen formában (na jó, nem nyersen). Összeségében inkább zöldségek és gyümölcsök kerülnek a tányérra. A joghurt tiltott listás, de a natúr vajkrém favorit.
Eddigi életem során, legalább is amióta tart a nagy ásványvíz kultúra, szinte csak vizet ittam. Meleg italnak kávét fogyasztottam sokféle változatban. Ez utóbbi kilőve, gondolni sem bírok meleg italokra, bár megannyi koffeinmentes változat is sorakozik a polcon, tehát akár ihatnék is, de nem tudnám letuszkolni. Ugyanígy vagyok a vízzel is. Most nem szeretem. Nem finom, pontosabban rossz ízű és hányingerkeltő. Így hát tartalmas, ízesített, lehetőleg jó cukros italokat kíván ez a gyerek, ami több okból is előnytelen: magas a cukortartalma, drága és macerás (el kell érte menni a boltba). Arra azért rájöttem, hogy vízzel hígítva mindegyik legalább olyan jól fogyasztható, sőt talán jobb is úgy és máris biztosított a folyadék mennyiség is.
Az ételek szaga, de leginkább gondolata még mindig gyomorforgató számomra. Ahol eddig rendszeresen kajáltam, egy jó hírű kifőzde összes kajája rögvest kihoz a sodromból, és ahogy elhaladok mellette be se merek nézni. A saját készítésűből pedig az egyszer nagy lelkesedéssel és ízletességgel elfogyasztott étel másodszorra már undorító lesz és szegény a kukában kénytelen landolni.
Édességet alig eszem. Nem mintha amúgy nagyon édesszájú lettem volna, de meg-meg tudtam kívánni egy jó csokitartalmú desszertet. Most nem, a csoki egyáltalán nem hiányzik, pedig a héten a születésnapomon volt torta is, de még mindig a hűtőben figyel és várja hogy valaki elpusztítsa. Hát nem én járok rá, az is biztos.
És hogy mi a három napja áhított étek? Paprikás krumpli és meggyes pite (mert hogy nem kívánok édességet, ugye)

gumimaci

9. hét
65,4 kg / 87 cm
CRL: 1,76 cm

Tegnap újra jelenésem volt a rendelőben. Lelkesen, kicsit izzadó tenyérrel mentem, mert újra és újra kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy jól van-e az a gyerek. Ha nem lennék terhes, akkor valószínűleg előtte megittam volna egy pohár bort, mert kedvenc barátnőmmel pont lógós napot tartottunk és együtt ebédeltünk, de két terhes nehezen iszik ebédre bort, így maradt a natúr feszültség (meg ha nem lennék terhes, minek mennék terhesgondozásra?)
Kicsit csúszott most a rendelés, megváratott valamelyest a doktor úr és a váró is igen zsúfolt volt, mert éppen a szomszédos fogorvosi rendelés is zajlott. Persze a zsúfoltság itt annyit jelent, hogy 5 fő volt még a váróban rajtam és az asszisztensnőn kívül. Ez a régi helyen az 'üres a váró' kategóriába tartozott volna.
Szerencsére viszont a várakozás nem volt hosszú. Bent meg minden rendben zajlott. A kis emberkezdemény egész normálisan néz már ki. Vadul ver a szíve, van feje, teste és a végtagkezdeményei is kivehetőek. Megdöbbentem, hogy dr P.B. milyen szeretettel és kedvességgel beszélt az én kisbabámról. Mintha ő is elérzékenyülne minden alkalommal, amikor meglát egy ilyen kis lubickoló alakot. Viccesen legumimacizta, ami nagyon tetszett, mert ezt otthon jól elő tudtam adni a 4 évesnek és tényleg elég gumimacis a kis gömb kezecskéivel, úgyhogy ezen jót derültem. Aztán kicsit beszélgettünk, egy gyors rákszűrés, ami annyiban megdöbbentő volt, hogy alkalmam nyílt megvizslatni magamat belülről a mellettem lévő monitoron keresztül (na nem, annak segitségével). Ilyet még nem láttam korábban és nem volt nagyon tetszetős, de érdekes élménynek elkönyvelhető. Kedvesen és türelmesen mindent végigmutogatott a doktor.
Egy valami nem tetszett: visszaminősített 8 hetessé, úgyhogy megzavarodtam.

a meg nem értett

9. hét
65,9 kg / 86 cm

Mindenki azzal jön, hogy én nem örülök eléggé. Nem tudom miről beszélnek, mert én nagyon is örülök, csak van megannyi mellékes tényező, aminek nem örülök.
Például egyáltalán nem vágyok a 4 évessel való manőverezésre, ami a kis tesó fel - és majd bevezetéséhez kell. Aztán, mégis csak mindennap egy külön túlélés, hiszen alig bírok a rossz közérzetemmel, a kínzó hányingerrel és az erőtlenséggel. Nem bírok hosszan állnva maradni, le kell ülnöm újra és újra. Ráadásul ha hirtelen felállok, elsötétedik a világ és attól félek, elájulok. Ezek mellett össze-vissza kívánok mindenféle kajákat, majd amikor megeszem, rosszul leszek tőlük és órákig kínoz a kavargó gyomrom. Ha viszont nem eszek semmit, akkor meg ki akar lyukadni a belem.
Továbbá, el-el fog egy-egy ideges hisztiroham, amikor idegesít a 4 éves és a nagy kérdőjelekkel néző apukája, aki folyton csak azt kérdezi, hogy most meg mi bajod van? Még jobban idegesít, hogy nincs 10 percem nyugiba lenni. Meg ha van is tíz percem, akkor miért nincs még 10, meg még 10, meg még 100.
És attól is ki vagyok, hogy egyes családtagok személyes sértésnek veszik, hogy nem hívom fel őket és örömujjongások kíséretében nem mesélem el nekik a nagy hírt, hogy utána végighallgassam, hogy mennyire kell vigyázzak majd magamra, és ez fantasztikus, no meg, hogy ők mennyire örülnek és majd milyen nehéz lesz, mert Cs. majd milyen féltékeny lesz. Nem, ez egyáltalán nem esik nekem jól, sőt, kifejezetten terhes, és sokkal terhesebb mint terhesnek lenni.
Úgyhogy ezúton tájékoztatok mindenkit, hogy örülök, de nem vagyok a legjobban, ezért talán az idillinek hitt terhesség egyenlőre szenvedés, és hagyjanak békén az illemek és kötelezettségek, mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy jópofizzak, viselkedjek és végighallgassam a sok jótanácsot.
Hát ilyen egy szarfej terhes, pont ilyen nem akartam lenni.

új dimenziók

8. hét

Teljesen új dimenziók nyíltak a számomra. Rájöttem ma ugyanis, hogy főzni pikk-pakk is lehet és újra megéreztem, hogy főzni jó. Az elmúlt két-három évben nemigen töltöttem sok és értékes időt a konyhában, igyekeztem a minimál megoldásokat megtalálni, habár szeretek és tudok is főzni. Az elmúlt években valahogy mindig úgy alakult, hogy csak akkor álltam neki rendesen főzni, ha esemény volt. A mindennapokban nem került a tűzhely bekapcsolásra. Az elmúlt egy hétben azonban több kaját dobtam össze pillanatok alatt mint az elmúlt egy évben összesen. Persze az ok egyértelmű, könnyen és gyorsan megkívánok ételeket és egyszerűbb elkészíteni, mint utána járni.
A másik új élményem, a nyugalom. Olyan szokatlan nyugalom lett úrrá rajtam, hogy nemigen hoz ki a sodromból semmi. Több kellemetlen esemény és bosszantó, váratlan körülmény lepett már meg az utóbbi időben, de megdöbbentő nyugalommal és realitással kezeltem őket.
És végül, amint leginkább meglepődtem, hogy már most kezdem a fészekrakást.

paramama

8. hét
65 kg / 86 cm

Kezd elérni a kismama-para. Lankadnak ugyanis a tüneteim és ez aggaszt, mintha elmúlt volna, mintha egy átmeneti állapot lett volna mindez és visszatérünk normál üzemmódba. Azért nem teljesen igaz ez sem, mert kezdem túllépni a jóllakott óvodás formát és a non-stop kajálhatnék is arról tanúskodik, hogy a bébi cseperedik. De jó lenne ezt tudni is, alig várom, hogy ismét egy felvételen láthassam. Mostanra már maszatból talán miniatürizált gyerekké lépett elő, már magzatnak hívják és nem embriónak, sőt számos kalkulátor azt írja, fejlődnek a végtagkezdeményei és belső szervei láthatóvá válnak.
Nem nagyon tudom elképzelni, hogy milyen volt a kismamák élete internet és ultrahang nélkül, de én asszem függő vagyok. Naponta nézegetem, hogy hány milliméter, mekkora súlyú és mit tud. Ráadásul, ameddig nem rúgkapál, tutti nem hiszem el, hogy jól van, így az ultrahang is jöhetne már.
Mindeközben kicsit hiányzik a kényelem, a pihenés, az hogy terhes lehessek, az hogy mindent rá lehessen fogni erre az állapotra. Mert most nem vagyok az, nem engedhetek meg magamnak semmiféle délutáni alvást, kényeztetést vagy effélét, marad a munka és a 4 éves, aki ráadásul júliustól kihagyja az ovit is. Na az lesz csak igazán kemény menet.

emlékek

7. hét
65,2 kg / 86 cm

Előkerült az a kis füzetke, amiben 4 évvel ezelőtt vadul jegyzeteltem koraterhességi tüneteimet. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy akkor mindössze 60 kg voltam és 10 cm-el volt laposabb a hasam. Mondjuk ebből gyorsan ki is következtethetem, hogy az a plusz 5 kiló hol leledzik. Megállapítottam továbbá a régi feljegyzések újraolvasásakor, hogy akkor kevésbé voltam rosszul, ritkábban kellett orvoshoz menni és többet mozogtam. Még síelni is voltunk 9 hetesen és szobabicikliztem rendszeresen. Most csak tespedik, mondván a doki azt mondta ne ugráljak. Igaz, a hasam már akkor is rögvest nőni kezdett, akárcsak most. Így aztán, meg az emlékek további előhívására, a régi kismamaruháim is előkerültek. Háááááááááát, eléggé elszörnyedtem a sok régi gönc láttán. Gyorsan lefeleztem a kínálatot és délután leakasztottam egy nacit a boltban magamnak. A nem kismamás nadrágok ugyanis már nem jönnek rám. Juj, mi lesz itt.