2009. június 19., péntek

a kívánós kismama undorodik

10. hét

Nem tudnám felsorolni, hogy hány féle ételt kívántam az elmúlt hetekben, de biztosíthatok mindenkit, hogy könnyen zavarba hoznám bármely neves étterem étlapját. Köszönhetően kreatív konyhai ténykedéseimnek, ezeket elég jó százalékkal mindig el is készítettem majd rendre be is termeltem, jóllehet néhányra volt, hogy napokat kellett várni. És kifejezetten örülök, hogy eme kismamás tulajdonság élénkíti konyhai aktivitásomat és arra ösztönöz, hogy gyakran ellátogassak a piacra is, vagyis biztosan jó alapanyból készült étkek kerüljenek ki a kezem alól. Nagy szerencsém van, hogy az év ezen időszakában számos idény gyümőlcs és zöldség sorakozik a piaci kofáknál, könnyű ugyanis bármit összedobni. A hús valahogy nem vonz nagyon, de most hogy eszembe jutott a máj, rögves le tudnék gyűrni belőle egy párat akármilyen formában (na jó, nem nyersen). Összeségében inkább zöldségek és gyümölcsök kerülnek a tányérra. A joghurt tiltott listás, de a natúr vajkrém favorit.
Eddigi életem során, legalább is amióta tart a nagy ásványvíz kultúra, szinte csak vizet ittam. Meleg italnak kávét fogyasztottam sokféle változatban. Ez utóbbi kilőve, gondolni sem bírok meleg italokra, bár megannyi koffeinmentes változat is sorakozik a polcon, tehát akár ihatnék is, de nem tudnám letuszkolni. Ugyanígy vagyok a vízzel is. Most nem szeretem. Nem finom, pontosabban rossz ízű és hányingerkeltő. Így hát tartalmas, ízesített, lehetőleg jó cukros italokat kíván ez a gyerek, ami több okból is előnytelen: magas a cukortartalma, drága és macerás (el kell érte menni a boltba). Arra azért rájöttem, hogy vízzel hígítva mindegyik legalább olyan jól fogyasztható, sőt talán jobb is úgy és máris biztosított a folyadék mennyiség is.
Az ételek szaga, de leginkább gondolata még mindig gyomorforgató számomra. Ahol eddig rendszeresen kajáltam, egy jó hírű kifőzde összes kajája rögvest kihoz a sodromból, és ahogy elhaladok mellette be se merek nézni. A saját készítésűből pedig az egyszer nagy lelkesedéssel és ízletességgel elfogyasztott étel másodszorra már undorító lesz és szegény a kukában kénytelen landolni.
Édességet alig eszem. Nem mintha amúgy nagyon édesszájú lettem volna, de meg-meg tudtam kívánni egy jó csokitartalmú desszertet. Most nem, a csoki egyáltalán nem hiányzik, pedig a héten a születésnapomon volt torta is, de még mindig a hűtőben figyel és várja hogy valaki elpusztítsa. Hát nem én járok rá, az is biztos.
És hogy mi a három napja áhított étek? Paprikás krumpli és meggyes pite (mert hogy nem kívánok édességet, ugye)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése