szülni is kell?

19. hét

Azt hiszem most kezdem csak felfogni, hogy a terhesség végén szülni is kell. Nem mintha ez olyan félelmetes dolog lenne, de azért mégis kicsit néha azt érzem, átugranám azt a fázist. Na de, ha már ezt nem lehet, akkor viszont itt az ideje, hogy elgondolkozzak azon, hogyan is akarok szülni. Persze vannak helyzetek, amikor nincs választás, de legalább valami tervem vagy elképzelésem legyen. Ha a 2005-ös szülésélményemet kéne megismételni, akkor abban benne lennék. Az zökkenőmentek, normál szülés volt tervezett EDA-val. Viszont a kórházi tartózkodás egyáltalán nem volt jó, sőt kifejezetten rossz emlék maradt.
Azóta új orvos, új kórház kíséri majd az eseményt. Vajon ez most milyen lesz? Kell szülésznő, vagy mit nekem flanc, megy az anélkül is? Esetleg dúla? Gátvédelem, málnalevél, hókusz-pók? Vagy preferáljam a császárt, mert az a tutti, akkor nem éri baj a kényes szememet? Legutóbb korábbi szemműtéteim miatt volt orvosilag javasolt az EDA. Most is mehet úgy? És maradjak a kórházban, vagy esetleg check-oljak ki saját felelősségre? Nagyon sok kérdés és bizonytalanság forog az agyamban, még hogy a második könnyebb. Dehogy könnyebb.
Már azt sem tudom, hogy mikor kell felhozzam ezt a témát az orvosnál. Nem akarok túlbuzogni, de felkészületlen sem szeretnék lenni. Na most akkor mit és hogyan?

genetikai UH

18. hét

A terhességi protokoll szerint az AFP eredmény ismerete alapján a 18. héten végzik a genetikai ultrahangot. Azt gondoltam ez valami katartikus élmény lesz, sok D-vel meg hosszan tartó végtag és belsőszerv számlálással. Hát rosszul hittem. A János kórházi genetikai ultrahang erre nem alkalmas. Itt nincsenek 3 meg 4D-k, meg babamozi meg körítés, itt kökeményn futószalag van jövő-menő orvosokkal és mindenféle kis- és nagymamákkal.
A kiváncsi és érdeklődő kismama hamar elveszti lelkesedését, mert egy miniatürizált fekete-fehér monitoron keresheti ficergő gyermekét. Én mondjuk alig láttam valamit. Tudom, tudom, ez részben az én hibám is lehet, mert aki ilyen vaksi mint én, ne várjon sokat. De ez komolyan nagyon gáz monitor volt, leginkább egy szovjet gyártmányú televízióhoz hasonlított, amit azzal próbáltak dizájnolni, hogy nem feketek, hanem piszkos szürke plasztikba öntötték. A képernyője picurka volt, a doboz mögötte meg nagy, olyan igazi korszerűtlen darabról van itt szó. És hogy ne legyen könnyű dolga a kiváncsi anyukának, még jó messzire is helyezték ezt a készüléket, majd plusz nehezítésként beengedték a reggeli napsugarakat, amik olyan szépen tükröződtek az amúgy meglehetősen poros felületen, hogy csak sejthettem, hogy ott egy gyerek is felbukkan. Az élményt az tetőzte, hogy a vetítést Molnár doktor vezényelte (aki legutóbb PB-t helyettesítette a rendelésen). Ezúttal sem győzött meg arról, hogy kedves és jófej orvos volna, így most már csak abban reménykedek, hogy amikor majd beesek szülni, nem ő lesz ügyeletben.
Teljesen azért nem vagyok csalódott, mert a gyermek jól van, mért adatai megfelelőek, seggel lefelé, fejjel felfelé helyezkedik el és lelkesen rúgkapál odabent. A neme minden bizonnyal még mindig fiú, így ebben sem történt változás. És hogy valami nagyon jóról is beszámoljak: PB-vel összefutottam a folyosón, aki kedvesen és mosolygósan fogadott, kikapta kezemből a mappácskámat és tüzetesen átlapozta, majd megdicsérte az AFP leletemet. Még a hogylétemről is érdeklődött és biztosított róla, hogy ha bármi probléma merülne fel, keressem a szomszédos szobában. Így végül mosolyogva távoztam és máris feltárcsáztam régi jó ismerősömet, aki hamarosan rendes és igazi babamozit vetít nekem.

nyaralás vs. itthoni lét

18. hét
68,6 kg / 93 cm

Már egy hete itthon vagyunk az alig két hetes nyaralásból de úgy tűnik, mintha idén még nem is pihentünk volna. Jobb lenne havonta egy hetet pihenni és hármat dolgozni, a terheseknek meg lehetne ez 2 hét munka, 2 hét nyaralás. Az is igaz, hogy gyerekkel nyaralni nem mindig pihentető. Az olvasás élménye csak emlék, a napozás és ejtőzés lopott 5 percekre koncentrálódik, aludni is csak addig lehet, ameddig a gyere húzza, viszont lehet naponta fagyizni, megállás nélkül a vízben pancsolni és akár egész nap mesefilmet nézni. Ez utóbbi csak lehetne, ha a szülői szigor nem szólna közbe.
Arra kellett rájöjjek, hogy a munkás hétköznapok inkább engednek fellélegezni. Akkor ugyanis ha gyorsan végzem a munkám, jut egy kis szabadidő is. Sőt, amióta gyerekem van, kifejezetten szeretek egyedül lenni. Kifejezetten jól esik elnyúlni a kanapén és pihegni egy-egy negyed órát anélkül, hogy bárki is feltűnne. Ráadásul, ha munka van, akkor be lehet illeszteni egy-egy luxus programot, mint kozmetika, kismama masszázs, barátnős ebéd és kávézás. Tehát nem érdemes a nyaralásra várni, mert az inkább fárasztó, mint pihentető. Bár lehet hogy nem jó nyaralást választottunk, mert egy all inclusive 5*-os luxusszálló 24 órás magyar gyerekanimációval pihentetőbb lett volna... csak hát mégis együtt akartunk lenni. Na ez sikerült.
Itthon persze azért kemény is tud lenni az élet, mert ez sem szálloda, így nincs ki felszámolja helyettem a fiúk után hagyott rémes állapotokat. Arról nem is beszélve, hogy két hét szabi után a munka is extra. Hát nagyon igyekszem behozni a lemaradásaimat. Olyannyira képes vagyok belefeledkezni szerencsétlen és sanyarú helyzetembe, hogy fel sem tűnik, hogy a gyerek odabent meg már erősen rúgkapál és hallatja hangját. Nem is most kezdte, még a nyaralás vége felé indított a mutatvánnyal, ami igen egyedi. Ezúttal nem sejtetős pillangószárnyak simogatását észlelem, hanem egyértelmű, ám egyenlőre finom rúgásokat. Megnyugtató érzés azért érezni a mozgását.
A hasam nagyon nagy. Én magamat olyan 6 hónapos terhesnek mondanám. Mások is furán néznek, amikor meghallják, hogy még csak a 18. héten vagyok túl. Öltözködni szerencsére így könnyű, mert számos nem terhes ruhám is jó még de a terhes cuccok is jól mutatnak már. Még nem vagyok bálna, habár a kilók másznak felfelé. A kismama masszőr kegyes velem és meg szokott nyugtatni, hogy ez csak víz, és kerüljem a sót és akkor jobb lesz a helyzet, nem fogok úgy püffedni.
Aludni egyenlőre még jól tudok, bár egyre gyakrabban ébredek hajnalban mélázni. A fekvés sem mindig a legkényelemsebb már. Ezért beszereztem egy óriás kígyót, aki beköltözött a nagy ágyba. M. nem nagy barátja ennek a jószágnak, de nekem jó, hogy van mit magam köré tömködni. Ez az óriás szoptatós, kismama kényelem párna remélem jó szolgálatot tesz majd.

balatoni nyár

16. hét

És ha már elkezdtem megszakítani a nem írást, egy gyors beszámolót is megejtek pihenős napjainkról. Kezdeti zökkenések után, egész jól megy már ez a pihi. Volt egy megszakítás: 6 órás veszprémi kórházlátogatás után már egész jól vagyunk. Egyik biciklis akció során ugyanis M. eltörte tenyerén lévő aprócska csontját, amiről állítólag alig lehet megállapítani, hogy valójában törött vagy sem. Mondjuk majdnem rá ment a nyaralási idill, mert a 6 órás várakozás senki idegének és lelkének nem tett jót, de már ezen is túl vagyunk és egyenlőre nincs gipsz se. Azóta csak a tökéletes strandidőt várjuk.
Én viszont néha aggódók. No nem a törött csont miatt, eb csont beforr... de nem észlelek még semmilyen mozgást. Nincsenek lepkeszárnyak és nincs még kapirgálás sem, csak bizonyos mozdulatoknál olyan, mintha beakadna valami ott belül és nem tudná eldönteni két szervem, hogy melyik akar inkább felül lenni. Nem fájdalmas, csak nagyon fura érzés, amikor is végül valamelyik győz és felülkerekedve elfoglalja a helyét. Leginkább ahhoz hasonlítható, mint amikor egy jól kifejlett 8 hónapos rúg egyet az anyjába. Persze erről szó sincs, ez a gyerek még nem rúg, illetve nem lehet érezni, de mindig megijedek, amikor megjelenik ez a fura érzés.
Tegnap pedig, budapesti tartózkodásom során meglátogattam az egy hetes unokahugicát. Elszörnyedtem: ilyen kicsi egy újszülött? A miénk is ekkora lesz? Annyira a 4 éves méreteihez szoktam, hogy el sem tudom hinni, hogy lehet három kilós is egy baba. Na, majd ezt is megszokjuk.

férfi uralom

16. hét

Azt igértem nem hallotok rólam. De muszáj mégis közzé tegyem ma szerzett élményeimet. A nyaralást megszakítva egy reggel fél hetes AFP vérvétel és pisi leadás igazán jól eső program volt. Délutánra pedig egy aktuális orvosi vizit is becsusszant. Ez utóbbi elég nagy csalódás lett, mert imádott PB nem volt jelen. Sajnos betegségre hivatkozva csak a helyettesítője, egy nagyon nem szimpi Molnár nevű fogadott, aki még arra sem vette a fáradtságot, hogy felálljon, amikor kezet nyújtott. Igaz, kellő alapossággal, de enyhe lekezeléssel ismertette a kombinált teszt eredményét és egy gyors ultrahangot is végzett. Kevés volt a körítés, nem magyarázott sokat, fotót sem nyomtatott, inkább csak nyugtázta, hogy minden 16 hetesnek felel meg.
VISZONT, megállapította többször is, hogy ez a bébi kukit növesztett a lábai közé. Akár honnan is nézte, az eléggé fiúsnak tűnt. Örültem, asszem leginkább annak, hogy kiderült és most már tudjuk mire készüljünk. Viszont gondolkodóba ejtett, mert egyetlen jó fiú nevet sem tudok felsorakoztatni, bezzeg lány nevünk teljes egyetértésben rögtön az elejétől volt. Abban azért megállapodtunk otthon, hogy nem fogjuk felfedni a kitervelt nevet - ha végre sikerül egyben kiegyezünk, csak amikor már megszületett a ded. Még kb 24 hét... utána meg végleg átveszik a férfiak a hatalmat.

nyaralunk!

15. hét

Most nem mérem a kilókat és a centiket. Most nyaralunk! Végre valahára közösen, együtt, hárman a nyugalom szigetén, a Balaton partján a mi kis kuckónkban. Ez az igazi kikapcsolódás, kellemes meleg, friss levegő, jó könyvek, finom kaják és sok alvás. Még a 4 éves is rájött, hogy reggel jó aludni , és semmi értelme felkelni hétkor amikor negyed kilencig is lehet durmolni.
Két hét jár nekünk ebből a pihenésből és ha az idő is kedvez, itt maradunk az utolsó pillanatig. Persze ez nem all inclusive nyaralás, mert a kaját nem készíti el helyettem senki, a ház takarítása is vagy egy napomat elveszi, de valahogy még ez is jól tud esni. Ez most nem olyan mint a szokásos hétvége, amikor lerohanunk és két éjszaka után már húzunk is vissza haza. Most kiélvezzük a nyarló adta nyugalmat.
A közös programtervek listája meg hosszú, benne biciklizések, kajakozások, kirándulások, sok-sok lubickolás, néhány ismerős meglátogatása, és még sok-sok más. De elsősorban együtt akarunk lenni és a városi kötelezettségeinkre nem gondolni. Így tessék megbocsátani, ha egy kicsit eltűnök.