2009. augusztus 22., szombat

nyaralás vs. itthoni lét

18. hét
68,6 kg / 93 cm

Már egy hete itthon vagyunk az alig két hetes nyaralásból de úgy tűnik, mintha idén még nem is pihentünk volna. Jobb lenne havonta egy hetet pihenni és hármat dolgozni, a terheseknek meg lehetne ez 2 hét munka, 2 hét nyaralás. Az is igaz, hogy gyerekkel nyaralni nem mindig pihentető. Az olvasás élménye csak emlék, a napozás és ejtőzés lopott 5 percekre koncentrálódik, aludni is csak addig lehet, ameddig a gyere húzza, viszont lehet naponta fagyizni, megállás nélkül a vízben pancsolni és akár egész nap mesefilmet nézni. Ez utóbbi csak lehetne, ha a szülői szigor nem szólna közbe.
Arra kellett rájöjjek, hogy a munkás hétköznapok inkább engednek fellélegezni. Akkor ugyanis ha gyorsan végzem a munkám, jut egy kis szabadidő is. Sőt, amióta gyerekem van, kifejezetten szeretek egyedül lenni. Kifejezetten jól esik elnyúlni a kanapén és pihegni egy-egy negyed órát anélkül, hogy bárki is feltűnne. Ráadásul, ha munka van, akkor be lehet illeszteni egy-egy luxus programot, mint kozmetika, kismama masszázs, barátnős ebéd és kávézás. Tehát nem érdemes a nyaralásra várni, mert az inkább fárasztó, mint pihentető. Bár lehet hogy nem jó nyaralást választottunk, mert egy all inclusive 5*-os luxusszálló 24 órás magyar gyerekanimációval pihentetőbb lett volna... csak hát mégis együtt akartunk lenni. Na ez sikerült.
Itthon persze azért kemény is tud lenni az élet, mert ez sem szálloda, így nincs ki felszámolja helyettem a fiúk után hagyott rémes állapotokat. Arról nem is beszélve, hogy két hét szabi után a munka is extra. Hát nagyon igyekszem behozni a lemaradásaimat. Olyannyira képes vagyok belefeledkezni szerencsétlen és sanyarú helyzetembe, hogy fel sem tűnik, hogy a gyerek odabent meg már erősen rúgkapál és hallatja hangját. Nem is most kezdte, még a nyaralás vége felé indított a mutatvánnyal, ami igen egyedi. Ezúttal nem sejtetős pillangószárnyak simogatását észlelem, hanem egyértelmű, ám egyenlőre finom rúgásokat. Megnyugtató érzés azért érezni a mozgását.
A hasam nagyon nagy. Én magamat olyan 6 hónapos terhesnek mondanám. Mások is furán néznek, amikor meghallják, hogy még csak a 18. héten vagyok túl. Öltözködni szerencsére így könnyű, mert számos nem terhes ruhám is jó még de a terhes cuccok is jól mutatnak már. Még nem vagyok bálna, habár a kilók másznak felfelé. A kismama masszőr kegyes velem és meg szokott nyugtatni, hogy ez csak víz, és kerüljem a sót és akkor jobb lesz a helyzet, nem fogok úgy püffedni.
Aludni egyenlőre még jól tudok, bár egyre gyakrabban ébredek hajnalban mélázni. A fekvés sem mindig a legkényelemsebb már. Ezért beszereztem egy óriás kígyót, aki beköltözött a nagy ágyba. M. nem nagy barátja ennek a jószágnak, de nekem jó, hogy van mit magam köré tömködni. Ez az óriás szoptatós, kismama kényelem párna remélem jó szolgálatot tesz majd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése