És ha már elkezdtem megszakítani a nem írást, egy gyors beszámolót is megejtek pihenős napjainkról. Kezdeti zökkenések után, egész jól megy már ez a pihi. Volt egy megszakítás: 6 órás veszprémi kórházlátogatás után már egész jól vagyunk. Egyik biciklis akció során ugyanis M. eltörte tenyerén lévő aprócska csontját, amiről állítólag alig lehet megállapítani, hogy valójában törött vagy sem. Mondjuk majdnem rá ment a nyaralási idill, mert a 6 órás várakozás senki idegének és lelkének nem tett jót, de már ezen is túl vagyunk és egyenlőre nincs gipsz se. Azóta csak a tökéletes strandidőt várjuk.
Én viszont néha aggódók. No nem a törött csont miatt, eb csont beforr... de nem észlelek még semmilyen mozgást. Nincsenek lepkeszárnyak és nincs még kapirgálás sem, csak bizonyos mozdulatoknál olyan, mintha beakadna valami ott belül és nem tudná eldönteni két szervem, hogy melyik akar inkább felül lenni. Nem fájdalmas, csak nagyon fura érzés, amikor is végül valamelyik győz és felülkerekedve elfoglalja a helyét. Leginkább ahhoz hasonlítható, mint amikor egy jól kifejlett 8 hónapos rúg egyet az anyjába. Persze erről szó sincs, ez a gyerek még nem rúg, illetve nem lehet érezni, de mindig megijedek, amikor megjelenik ez a fura érzés.
Tegnap pedig, budapesti tartózkodásom során meglátogattam az egy hetes unokahugicát. Elszörnyedtem: ilyen kicsi egy újszülött? A miénk is ekkora lesz? Annyira a 4 éves méreteihez szoktam, hogy el sem tudom hinni, hogy lehet három kilós is egy baba. Na, majd ezt is megszokjuk.
Én viszont néha aggódók. No nem a törött csont miatt, eb csont beforr... de nem észlelek még semmilyen mozgást. Nincsenek lepkeszárnyak és nincs még kapirgálás sem, csak bizonyos mozdulatoknál olyan, mintha beakadna valami ott belül és nem tudná eldönteni két szervem, hogy melyik akar inkább felül lenni. Nem fájdalmas, csak nagyon fura érzés, amikor is végül valamelyik győz és felülkerekedve elfoglalja a helyét. Leginkább ahhoz hasonlítható, mint amikor egy jól kifejlett 8 hónapos rúg egyet az anyjába. Persze erről szó sincs, ez a gyerek még nem rúg, illetve nem lehet érezni, de mindig megijedek, amikor megjelenik ez a fura érzés.
Tegnap pedig, budapesti tartózkodásom során meglátogattam az egy hetes unokahugicát. Elszörnyedtem: ilyen kicsi egy újszülött? A miénk is ekkora lesz? Annyira a 4 éves méreteihez szoktam, hogy el sem tudom hinni, hogy lehet három kilós is egy baba. Na, majd ezt is megszokjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése