9. hét
65,9 kg / 86 cm
Mindenki azzal jön, hogy én nem örülök eléggé. Nem tudom miről beszélnek, mert én nagyon is örülök, csak van megannyi mellékes tényező, aminek nem örülök.
Például egyáltalán nem vágyok a 4 évessel való manőverezésre, ami a kis tesó fel - és majd bevezetéséhez kell. Aztán, mégis csak mindennap egy külön túlélés, hiszen alig bírok a rossz közérzetemmel, a kínzó hányingerrel és az erőtlenséggel. Nem bírok hosszan állnva maradni, le kell ülnöm újra és újra. Ráadásul ha hirtelen felállok, elsötétedik a világ és attól félek, elájulok. Ezek mellett össze-vissza kívánok mindenféle kajákat, majd amikor megeszem, rosszul leszek tőlük és órákig kínoz a kavargó gyomrom. Ha viszont nem eszek semmit, akkor meg ki akar lyukadni a belem.
Továbbá, el-el fog egy-egy ideges hisztiroham, amikor idegesít a 4 éves és a nagy kérdőjelekkel néző apukája, aki folyton csak azt kérdezi, hogy most meg mi bajod van? Még jobban idegesít, hogy nincs 10 percem nyugiba lenni. Meg ha van is tíz percem, akkor miért nincs még 10, meg még 10, meg még 100.
És attól is ki vagyok, hogy egyes családtagok személyes sértésnek veszik, hogy nem hívom fel őket és örömujjongások kíséretében nem mesélem el nekik a nagy hírt, hogy utána végighallgassam, hogy mennyire kell vigyázzak majd magamra, és ez fantasztikus, no meg, hogy ők mennyire örülnek és majd milyen nehéz lesz, mert Cs. majd milyen féltékeny lesz. Nem, ez egyáltalán nem esik nekem jól, sőt, kifejezetten terhes, és sokkal terhesebb mint terhesnek lenni.
Úgyhogy ezúton tájékoztatok mindenkit, hogy örülök, de nem vagyok a legjobban, ezért talán az idillinek hitt terhesség egyenlőre szenvedés, és hagyjanak békén az illemek és kötelezettségek, mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy jópofizzak, viselkedjek és végighallgassam a sok jótanácsot.
Hát ilyen egy szarfej terhes, pont ilyen nem akartam lenni.
65,9 kg / 86 cm
Mindenki azzal jön, hogy én nem örülök eléggé. Nem tudom miről beszélnek, mert én nagyon is örülök, csak van megannyi mellékes tényező, aminek nem örülök.
Például egyáltalán nem vágyok a 4 évessel való manőverezésre, ami a kis tesó fel - és majd bevezetéséhez kell. Aztán, mégis csak mindennap egy külön túlélés, hiszen alig bírok a rossz közérzetemmel, a kínzó hányingerrel és az erőtlenséggel. Nem bírok hosszan állnva maradni, le kell ülnöm újra és újra. Ráadásul ha hirtelen felállok, elsötétedik a világ és attól félek, elájulok. Ezek mellett össze-vissza kívánok mindenféle kajákat, majd amikor megeszem, rosszul leszek tőlük és órákig kínoz a kavargó gyomrom. Ha viszont nem eszek semmit, akkor meg ki akar lyukadni a belem.
Továbbá, el-el fog egy-egy ideges hisztiroham, amikor idegesít a 4 éves és a nagy kérdőjelekkel néző apukája, aki folyton csak azt kérdezi, hogy most meg mi bajod van? Még jobban idegesít, hogy nincs 10 percem nyugiba lenni. Meg ha van is tíz percem, akkor miért nincs még 10, meg még 10, meg még 100.
És attól is ki vagyok, hogy egyes családtagok személyes sértésnek veszik, hogy nem hívom fel őket és örömujjongások kíséretében nem mesélem el nekik a nagy hírt, hogy utána végighallgassam, hogy mennyire kell vigyázzak majd magamra, és ez fantasztikus, no meg, hogy ők mennyire örülnek és majd milyen nehéz lesz, mert Cs. majd milyen féltékeny lesz. Nem, ez egyáltalán nem esik nekem jól, sőt, kifejezetten terhes, és sokkal terhesebb mint terhesnek lenni.
Úgyhogy ezúton tájékoztatok mindenkit, hogy örülök, de nem vagyok a legjobban, ezért talán az idillinek hitt terhesség egyenlőre szenvedés, és hagyjanak békén az illemek és kötelezettségek, mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy jópofizzak, viselkedjek és végighallgassam a sok jótanácsot.
Hát ilyen egy szarfej terhes, pont ilyen nem akartam lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése