2009. június 17., szerda

gumimaci

9. hét
65,4 kg / 87 cm
CRL: 1,76 cm

Tegnap újra jelenésem volt a rendelőben. Lelkesen, kicsit izzadó tenyérrel mentem, mert újra és újra kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy jól van-e az a gyerek. Ha nem lennék terhes, akkor valószínűleg előtte megittam volna egy pohár bort, mert kedvenc barátnőmmel pont lógós napot tartottunk és együtt ebédeltünk, de két terhes nehezen iszik ebédre bort, így maradt a natúr feszültség (meg ha nem lennék terhes, minek mennék terhesgondozásra?)
Kicsit csúszott most a rendelés, megváratott valamelyest a doktor úr és a váró is igen zsúfolt volt, mert éppen a szomszédos fogorvosi rendelés is zajlott. Persze a zsúfoltság itt annyit jelent, hogy 5 fő volt még a váróban rajtam és az asszisztensnőn kívül. Ez a régi helyen az 'üres a váró' kategóriába tartozott volna.
Szerencsére viszont a várakozás nem volt hosszú. Bent meg minden rendben zajlott. A kis emberkezdemény egész normálisan néz már ki. Vadul ver a szíve, van feje, teste és a végtagkezdeményei is kivehetőek. Megdöbbentem, hogy dr P.B. milyen szeretettel és kedvességgel beszélt az én kisbabámról. Mintha ő is elérzékenyülne minden alkalommal, amikor meglát egy ilyen kis lubickoló alakot. Viccesen legumimacizta, ami nagyon tetszett, mert ezt otthon jól elő tudtam adni a 4 évesnek és tényleg elég gumimacis a kis gömb kezecskéivel, úgyhogy ezen jót derültem. Aztán kicsit beszélgettünk, egy gyors rákszűrés, ami annyiban megdöbbentő volt, hogy alkalmam nyílt megvizslatni magamat belülről a mellettem lévő monitoron keresztül (na nem, annak segitségével). Ilyet még nem láttam korábban és nem volt nagyon tetszetős, de érdekes élménynek elkönyvelhető. Kedvesen és türelmesen mindent végigmutogatott a doktor.
Egy valami nem tetszett: visszaminősített 8 hetessé, úgyhogy megzavarodtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése