Budapest

Végre itthon! Alig vártam, hogy ismét hazai talajon lehessek és elmondhassam M.-nek a nagy hírt. Nagyon örült, de nem annyira hitte el, inkább csak kérdezgetett, hogy biztos, tényleg, nem lehet, hogy..? Azóta is foglalkoztatja a téma, már nevekkel is előállt, és persze aggódik, hogy a testvérféltékenység milyen formában fog majd kitörni Cs.-nél, meg hogy hol fog lakni majd a kistestvér. Sőt, felvetette azt is, hogy milyen jó lenne ha rögtön ketten lennének a kistestvérek. Ezt meg sem hallottam, ez a fő parám. Meg különben is, én itt még nem tartok, örülök hogy fel bírtam hívni a dokit és kaptam időpontot. Elég nekem még ezt az élményt feldolgozni, mégis csak egy idegen helyre megyek. Ráadásul most pasihoz, míg eddig nőhöz jártam. Péntek lesz a nagy nap, elég lesz akkor szokni a gondolatot. Sajnos arról szó sincs, hogy a 12. hétig csendben maradunk, a hasam már most kitüremkedik és érzem, hogy puffadok felfelé. Szeretnék nem plusz 23,9 kilóval szülni menni majd (erre már volt példa 2005-ben...). Ráadásul most helyből plusz 3-4 kilóval indulok, ami további nyomasztó tényező. De elhatároztam, hogy nagyon igyekszem majd egészségesen és szénhidrátmentesen kajálni. Asszem legutóbb a mekis fagyi volt a hibás. Még jó hogy most majd télen jön a java, igaz pont beleesik a karácsonyi sütiszezon. Hm, lehet hogy valami diétát kell előirassak magamnak.