New York

Bementem egy drogériába, és hosszas keresgélés után sem találtam meg a pregnancy test feliratú dobozt. Annyi itt a cucc, hogy ember legyen a talpán aki bármit is felismer nulla előképzettséggel. Szerencsére az amerikai mosoly taktika bejött és segítettek megkeresni azt a kis csodát, ami a választ rejti. A legolcsóbbat választottam, mert tudtam ám a lelkem mélyén, hogy mi lesz az eredmény, de azért mégis csak... az is igaz, hogy kellő ellen lobbit folytattam magamban, mondván, hogy még csak a 29-30. nap környékén járok - az időeltolódás miatt nem is olyan egyértelmű - tehát nem feltétlen vagyok terhes, lehet hogy az utazás bolygatta meg a rendszert. Pedig az elmúlt másfél hétben kidurranni készültek a melleim és a hasamban is folyton éreztem hogy vmi történik, de volt már ilyen, és volt sokszor ilyen, úgyhogy jobb a békesség, ne borzoljuk a kedélyeket, óvjuk magunkat a csalódástól, ne higgyünk a 'már 3 nappal a menstruáció előtt kimutatható a terhesség' reklám fogásokban és még véletlenül se teszteljünk fölöslegesen. Ezen folyamatos gondolatok mentén vártam egészen addig, ameddig már csakis biztosra mehettem. Pont ezért is, fölösleges volt a tesz, főleg így, hogy itt rögtön kettőt adnak egy dobozban. Mit kezdjek a másodikkal? Nem is vártam meg a reggelt, még este megcsináltam és nem kellett neki 15 másodperc sem, már csíklott is a kis ablak. És meg sem lepődtem, nyugtáztam és kicsit furán éreztem magamat, hogy itt a nagy almában terhesen magamban mit fogok csinálni. Korábban azt gondoltam, hogy a Brookly hídról látványosan a Hudsonba dobom a gondosan magammal hozott tampon-betét kollekciómat és közben örömömben sikítok, de már nincs hozzá kedvem. Ez csak addig volt izgi, ameddig babonából nem volt szabad ilyenre gondolni. A másik meg, hogy amíg csak lopott gondolatok voltak engedélyezettek, sok kreatív ötletem volt, hogy hogyan fogom M-nek és Csipesznek otthon elmondani, de mára ezek sem tűnnek izginek. Most, hogy biztosan tudom, hogy terhes vagyok már nem jutnak eszembe kedves és vicces módok. Azért abban egyetértek magammal, hogy nem e-mailen és nem sms-ben fogom bejelenteni, megvárom amíg hazaérek és M. fülébe súghatom a reptéren. Cs. még várhat a hírrel, neki a pókemberrel való találkozásom érdekesebb lesz.
Amúgy nagyon remélem, hogy nem leszek szarfej. A hormonok már dolgoznak: tegnap, ahogy kiléptem az utcára, elbőgtem magamat és zokogva kavirnyoltam haza a new yorki-i éjszakában egy fárasztó nap után. A fene ezekbe a hormonokba. Csak hányi ne kezdjek itt. Előttem még egy repülőút Budapestig. Otthon meg jöhet aminek jönnie kell.