73,9 kg
Lemaradtam... mindennel. Az írással, az odafigyeléssel, a kismamasággal. Annyira lefoglalnak a munka körüli teendők, hogy fel sem tűnik hogy reppennek a hetek. Már mindjárt itt a 30. hét, ami számomra már a visszaszámlálást jelenti, és még úgy érzem nem is vagyok igazán terhes. Igaz, ez nem egy állandó állapot. Múlt hétvégén kifejezetten nyűgös kismama voltam, kősziklát hordoztam a hasamon, egész hétvégén kőkemény volt és fájt. Akkor M. rám pirított, hogy pihenjek többet. Helyette fellapoztam a 4 évvel ezelőtti feljegyzéseimet, és hétre pontosan ugyanez történt akkor is. Megnyugodtam. Meg ráfogtam a drasztikus 25 fokos hőmérsékletzuhanásra és az ezzel járó viharos széllökésekre, a frontok jövés-menésére és lenyomtam két többfogásos kajás vendégséget a héten (nálunk persze, és nekem kellett főzni).
Most már jobban vagyok, túl a terheléses cukorvizsgálaton, ami fele olyan rossz mint azt én gondoltam volna. Furcsa mód nekem ez az első ilyen élményem. Legutóbb ez a vizsgálat elmaradt. A cukros lé, amit inni kell, teljesen fogyasztható, ha kellő mennyiségű citrom kerül bele. A két óra a kocsiban elvacogva meg nem is volt annyira hosszú. Az eredmény úgyis sokára lesz meg, és már teljesen mindennapi helyzetnek érzem a tűszúrást. Már az 5. vérvételemen vagyok túl ezalatt a 6 hónap alatt. Állítólag egy még lesz (meg ha levetetünk őssejtet, akkor még plusz egy).
Más nagyon nem történik. Leszámítva talán, hogy voltam azóta egyszer PB-nél, aki ismét cuki volt és habár elég rohanós volt a hangulat mert egy szülés megcsúsztatta a beosztását, igy is kellő időt és energiát forditott rám. Szokásos ultrahang - minden alkalommal megnézi a gyereket a gépen! Minden rendben találtatott, kis diszkurzus az új influenzáról, egy negatív Leiden szindrómás lelet és semmi egyéb. Legközelebb 4D-s mozizás várható, ahová M-et is megpróbálom elcipelni.
Oltás terén továbbra is bizonytalan vagyok. A gyerekorvos is lebeszélt, vagyis most már majdnem mindenki ellenzi. totál zavar alakult ki bennem, remélem megúszom az oltást.
A gyereknek amúgy a fiúk szerint már van neve, Cs. rendre ezen szólítja, ami engem megzavar és félek amiatt kell majd neki ezt adni, hogy ő ne zavarodjon meg, pedig még nem is tetszik teljesen. Amit én szeretnék, azt meg M. nem szeretné, tehát még mindig egy helyben toporgunk.
De még van idő...
A kismamatorna a Montevideoban szuper-szuper. Alig várom az új alkalmakat.
Most már jobban vagyok, túl a terheléses cukorvizsgálaton, ami fele olyan rossz mint azt én gondoltam volna. Furcsa mód nekem ez az első ilyen élményem. Legutóbb ez a vizsgálat elmaradt. A cukros lé, amit inni kell, teljesen fogyasztható, ha kellő mennyiségű citrom kerül bele. A két óra a kocsiban elvacogva meg nem is volt annyira hosszú. Az eredmény úgyis sokára lesz meg, és már teljesen mindennapi helyzetnek érzem a tűszúrást. Már az 5. vérvételemen vagyok túl ezalatt a 6 hónap alatt. Állítólag egy még lesz (meg ha levetetünk őssejtet, akkor még plusz egy).
Más nagyon nem történik. Leszámítva talán, hogy voltam azóta egyszer PB-nél, aki ismét cuki volt és habár elég rohanós volt a hangulat mert egy szülés megcsúsztatta a beosztását, igy is kellő időt és energiát forditott rám. Szokásos ultrahang - minden alkalommal megnézi a gyereket a gépen! Minden rendben találtatott, kis diszkurzus az új influenzáról, egy negatív Leiden szindrómás lelet és semmi egyéb. Legközelebb 4D-s mozizás várható, ahová M-et is megpróbálom elcipelni.
Oltás terén továbbra is bizonytalan vagyok. A gyerekorvos is lebeszélt, vagyis most már majdnem mindenki ellenzi. totál zavar alakult ki bennem, remélem megúszom az oltást.
A gyereknek amúgy a fiúk szerint már van neve, Cs. rendre ezen szólítja, ami engem megzavar és félek amiatt kell majd neki ezt adni, hogy ő ne zavarodjon meg, pedig még nem is tetszik teljesen. Amit én szeretnék, azt meg M. nem szeretné, tehát még mindig egy helyben toporgunk.
De még van idő...
A kismamatorna a Montevideoban szuper-szuper. Alig várom az új alkalmakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése