2009. november 2., hétfő

undiságok

28. hét
74,9 kg / 101 cm

A kismama undorító! Egyre jobban ezt érzem. Ha ügyet sem vetek egyre vastagodó zsírpárnáimra, akkor is számos olyat találok testemen, ami nem tetszik! PB előírt 3x2 MagneB-t, ami úgy püffeszt, hogy puki versenyt nyerhetnék. Az étvágyam időnként, főleg a délutáni órákban, leküzdhetetlen és bármit bármivel el tudok fogyasztani, lehetőleg azonnal, állva, szájbatömve, jártamban-keltemben szanaszét morzsázva. És valahogy mindig sikerül a dekoltázsomba is beejteni jó néhány morzsikát, ami aztán kitüremkedő hasamon fennakad és úgy szúr, hogy vetköznöm kell. Az emésztésem körüli részleteket nem kívánom közhírré tenni, de annyi bizonyos, hogy sok a fölös ételbevitel és bizony a fölösleg távozik is. És milyen rossz ez az elevit székrekedős mellékhatásával ötvözve.
Aludni jól tudok, pontosabban sokat tudnék, ha tehetném. Szerencsére ekkor nem látom magamat, de volt már pillanat - nem egyszer - hogy saját horkantásomra ébredtem. Ez asszem a legmegdöbbentőbb, amit eddig tapasztaltam. Ehhez képest duzzadt melleim, áttetsző ereim és elszíneződött mellbimbóim szép látványt mutatnak. Ezen a fertályon az a legundorítóbb, hogy ha akarnék, narancssárga előtejet tudnék már most produkálni. Kikészít, vele együtt a gondolat, hogy hamarosan napi 8-10-szer csüng majd rajta az újszülött. Hát mit is mondhatnék, élesen él az emlékezetemben a 4 évvel ezelőtti szoptatásos élményhalmaz.
Amúgy az apró külsőségek mint fénytelen hajam, ami hetek alatt ledobja a festéket vagy fakó arcom már fel sem tűnik. És hogy a napos oldalát is lássuk, legalább a ráncaim feltöltődtek és habár már pingvinmozgással, de még fürgén töltöm a mindennapjaimat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése