pihenni kéne

29. hét

A kilókat már nem merem mérni. Tegnap két megjegyzést is kaptam, egyik szerint formásodok, másik szerint kikerekedett az arcom. Biztos hogy igazuk van! Én is látom, bár nem formát hanem egy nagy darab embertnőt, aki billegve halad, egyre kisebb a lendülete de annál több a terve. Éber éjszakáimon milliónyi teendő jut eszembe és lassan a pánik is elfog: mi van ha jön az influenza, mi van ha hamarabb születik a gyermek, gyerekszoba még sehol, az asztalos még fel se mérte a szobát, nincs bundazsákja a gyereknek csak csupa haszontalan ruhadarabja, munka frontján még nagyon sok a teendőm, még nincs kinek átadjam a dolgaimat, a karácsonyról nem is beszélve.
De le kell lassulni, ez igy nem mehet tovább, mert akkor tényleg nem 10 hetem van még hátra hanem csak mondjuk a fele. Pihenni kell, kötelező és nem ténykedni és nem terveket szövögetni.
Le kell keverni a dolgokat, nemet kell tudni mondani és vissza kell vonulni. Jó volna kicsit befelé is figyelni és nem csak kifelé, délutánonként 1 órácskára megállni és nem az egész napot végigtalpalva dolgozni. Meg kell hoznom az elhatározást: jövő héttől napi 1 óra kötelező pihenés, legyen az alvás, vagy feltett lábbal pihegés. Amúgy is jó lenne kerülni az embereket, lehet hogy idén inkább online szerzem be a karácsonyi ajándékokat?
Nehezemre esik elfogadni a korlátaimat, nehezen megy nem mindent bírni. Most nekikezdek a gyakorlásnak és felpolcolom a lábaimat!