csodagyerek 2.

V. lassan 5 hónapos. És mit is mondjak, anyukája büszkeségének is nevezhetnénk, ugyanis mászik. Igen, mászik, vagy lehet hogy ez még csak kúszás, de minden esetre halad. És nem centimétereket. A barikádokat leküzdve a párnafalakon átmászik, teper, csak hogy elérjen egy-egy kiszemelt játékot. És küzd, hihetetlen erővel küzd, nyög, nyüszög, csak odaérjen. Mindenki csak mondja, milyen erős, milyen okos, milyen szép, hogy mosolyog, hogy mászik, mi? mászik? de mennyi idős?
Hát igen, már mászik, ami számomra a büszkeség mellett azt is jelenti, hogy vége a nyugalmas fekvős időszaknak. A járókát kinőtte, mert hogy egy karcsapással végig ér benne. Marad a játszósarok, onnan viszont szökik. Én tehát folyamatosan figyelek, mikor merre jár, mit tud éppen megenni és mikor lép rá valamikor valaki.
Különben éjszaka sokat ébred, napirendje kusza, viszont egyedül elalszik a kiságyában és nagyon keveset sir. Néha meg nagyon sokat kakil.