A kicsi egész testével örül ha meglátja Cs.-t. Hahotázik, kacag, kukackodik, rángatózik, jár keze-lába, mosolyog ezerrel. Mindig és bármikor. A tűrőképessége számomra is meglepő, addig örül, ameddig az 5 éves rá nem lép kezére, lábára, esetleg egész testére rá nem veti magát. A kis nyolciklóst simán beteríti a 18 kilós. És ő még ezek után is imádattal tekint a nagytestvérre.
A nagy gügyök ha találkozik V.-vel, majd 5 perc múlva ijesztgeti, lökdösi, dobálja és végül ráugrik. Ez az íve a testvérféltékenységnek.
Én kitartóan magyarázom neki, hogy ő a testvére, őt nem szabad bántani (mást se, tehát ez hülyeség, ugye?), vigyáznunk kell rá, pici, törékeny, stb. De persze ő csak feszegeti a határokat és próbálkozik. Engem rendre kikészít vele. Gyakran simán csak itthon lennék a kicsi vigyorival és nem küzdenék a kiskamasszal, de hát ez most nem ilyen. Nem vagyok boldog ettől, de ha indul az ovi és az energiák máshogy és máshová helyeződnek, talán sikerül visszaállnunk normálba.
A nagy gügyök ha találkozik V.-vel, majd 5 perc múlva ijesztgeti, lökdösi, dobálja és végül ráugrik. Ez az íve a testvérféltékenységnek.
Én kitartóan magyarázom neki, hogy ő a testvére, őt nem szabad bántani (mást se, tehát ez hülyeség, ugye?), vigyáznunk kell rá, pici, törékeny, stb. De persze ő csak feszegeti a határokat és próbálkozik. Engem rendre kikészít vele. Gyakran simán csak itthon lennék a kicsi vigyorival és nem küzdenék a kiskamasszal, de hát ez most nem ilyen. Nem vagyok boldog ettől, de ha indul az ovi és az energiák máshogy és máshová helyeződnek, talán sikerül visszaállnunk normálba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése