Anyukám március 24-én meghalt. Másfél évig küzdött a rákkal, ami olyan hirtelen, olyan váratlanul és annyira igazságtalanul támadta meg. Ti ismertétek, tudjátok hogy nem hozzá való volt, és mégis.
Azóta nehezen térek magamhoz és habár a mindennapokat izomból és megszokásból nyomjuk, az éjszakai ébrenlétek alatt csak rá tudok gondolni. Úgy felhívnám, úgy elmondanám neki, úgy szeretném, hogy velünk legyen, hogy a gyerekeket élvezhesse, hogy még egy kicsit az anyukám legyen.
Nem akarok szomorú bejegyzéseket írni, ezért sem jelentkeztem eddig, de nem tudom kikerülni se a szomorú hírt.
Azóta nehezen térek magamhoz és habár a mindennapokat izomból és megszokásból nyomjuk, az éjszakai ébrenlétek alatt csak rá tudok gondolni. Úgy felhívnám, úgy elmondanám neki, úgy szeretném, hogy velünk legyen, hogy a gyerekeket élvezhesse, hogy még egy kicsit az anyukám legyen.
Nem akarok szomorú bejegyzéseket írni, ezért sem jelentkeztem eddig, de nem tudom kikerülni se a szomorú hírt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése