2010. április 18., vasárnap

cumi vagy nem cumi

A második gyereknél lazulnak az elvek, oszlik a para és megjelenik a könnyelműség. Azt hiszem, hogy kijelenthetem, hogy V. jó gyerek. Alig van hangja, alig kíván figyelmet és alig követeli a nekivalót. Egyedül a gyomra zargatja 3 óránként, de ezt nem vehetjük rossz néven tőle. És mégis, a kényelmes szülők ilyenkor is inkább cumit tömnek a szájába, ahelyett hogy örömmel ugranánk és dajkálnák a kisbabát. Helyette megpróbálják becsapni a bébit és próbálnak időt nyerni, hogy kényelmesen meg tudjanak vacsorázni, esetleg még egy 15 perccel kitolhassák az alvásidőt vagy éppen csak tegyenek-vegyenek. A saját kényelmemért feladtam korábbi elképzeléseimet.
Sosem tetszett a cumi. Nem tartom édesnek ha cumi van egy gyerek szájában, és lám, most az enyém is cumizik. Azt azért nem mondhatom hogy önfeledten és tökéletes technikával, de pillanatnyi tűzoltásra azért jó. Látszólag azért jobban örül a saját öklének, amit még nehezen tud beletuszkolni a szájába, főleg mert a szája kisebb mint az ökle és még nem sikerült rájönnie hogyan tudja az ujját szopni és nem a torkába ledugni. Sokat látott anyukák szerint amúgy a cumit hamar le fogja váltani a saját kis ujjacskáinak egyike és akkor már nekem sem kell reklámoznom, hogy a gyerek cumizott, vagyis csak átmeneti a kompromisszum az elvek és a kényelmi szempontok között.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése