2010. november 25., csütörtök

mert megérdemlem

Mióta V. meggyógyult, egészen anyakímélő üzemmódba kapcsolt. Éjjel jól alszik, nappal jól alszik, vígan eljátszik és kétpofára kajál. Szerencsére azt érzem, hogy megérdemlem eme kedves viselkedését mert hogy habár még nyűgösen is inkább jó gyerek mint rossz, azért egy ilyen angyallal mégis könnyebb. Cs. azonban nem kímél. Panasz van rá az oviban, mocskos a szája, kajtatja a lányokat és be nem áll a csőre. Mondjuk nagyon nem lep meg mert engem is lazán lebutáz és lehülyéz, ami néha tök mókás, de hát nem szabad nevetni!!! Sajnos én sem állok mindig jót magamért. Legutóbb komolyan elszégyelltem magam, amikor egy rosszul sikerült este lekiabáltam a fejét, lerosszfiúztam és gonosz módon egyedül hagytam a sötét szobában, hogy most aztán alvás. Elég komoly üvöltéssel válaszolt, de asszem - habár nem volt túl kifinomult a módszer, célt értem: elaludt. Másnap is hasonló jelenetet sikerült produkálnunk, ez alkalommal már csak megjátszottam a nagyon mérges vagyokot (előtte sajnos tényleg nagyon kiakadtam ár) és hatott. A mai estét kiváncsian várom :) Ja, és hogy apa mindezidő alatt mit csinál? teniszezik... bakker

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése