2010. november 21., vasárnap

reloaded

behalt a blog, behaltam én, mert valahogy semmire sincs sosincs időm. rohan a lakás, én rohanok a gyerekek után, és ha megyek, akkor is rohanok. sétálni nem tudok, pihenni nem tudok, gondolkodni nem tudok, csak taposom a malmot és újra meg újra elfelejtek megállni. helytelen, mindez nem jó így, de mégsem birok rajta változtatni.

Ma véletlen, váratlan másfél órát játszottunk Cs.-vel. Legóztunk és dumáltunk és jól voltunk. egy kicsit végre nem kellett nevelni, nem kellett irányítani, csak úgy el voltunk amíg V. szundikált. És el is hangzott egy cuki kis beszólás: a legó egyik darabja elláthatatlanodott.

és akkor jöjjön az update: V. 3. hete beteg, talán most már kimegy belőle, de legutóbb csalánkiütéses lett ami 3.napja nem múlik, hiába minden kálcium. Éjjel folyton ébred, pedig már megvontam tőle a testi kötődést és hosszas szoktatás után tápszerre tértünk át.
Én visszatértem a termékeny nők csoportjába, ami egyelőre inkább idegesít mint megnyugtat. A hajam végre nem hullik annyira, de a kilóim stabilan tartják magukat.
A férj nem éppen fénykorát éli. Egója az egekben, nullát kommunikálunk és minuszt működünk együtt. Meglehetősen elviselhetetlen helyzet ez, de ebből sem bírunk kizökkenni.
Cs nagyon nagy lett hirtelen, de nem bírja befogni a száját, ami néha rettentő idegesítő. előtérbe került a beiskolázása, ami kellően nagy feladatnak látszik.
valahogy nyűgös most minden, nem is fokozom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése