Nem nagyon foglalkoztatott eddig a szülés, a felkészülés és az előkészülés. De most már izgat és aggaszt a felkészületlenségem. Egyre égetőbb a kórházi csomag összecsomagolása, amit csak ímmel-ámmal csinálok, és most már meg kéne csinálni a gyerekszobát is. Egyetlen előrelépés, hogy végigdumáltam a szülésről vagy két órát egy hivatásos bábával. Hívhatjuk szülésfelkészítésnek is, bár én külön kértem, hogy ne csak a szülésről, hanem a gyermekágyas időszakról is beszéljünk, meg a szoptatásról. Nekem ezek ugyanis annak idején nehezebben mentek mint kitolni a gyereket. Meg hát kipréselni pár óra, viszont utána hetek, hónapok jönnek, amikkel meg kell küzdeni.
Van bennem egyfajta nyugodtság, amit valószínűleg a biológia intéz, mert semmi okom nem lehet rá, hiszen sehol sem áll semmi, még a két nap múlva beköszönő karácsonyi készülődés is csak mértékkel izgat. De maradjunk a szülésnél: valahogy nekem az első szülés jó élmény volt, ment magától, nem volt trauma, viszont volt EDA és ettől semmi elviselhetetlen fájdalom. Annál nagyobb sokk volt viszont, amikor az újszülött ott volt és sorba jöttek a nehézségek, szoptatás, sárgaság, fejben infúzió, sérvműtét, no meg a sok ingadozó hormon, amitől hol boldog hol végzetesen elkeseredett voltam. Az egész váratlanul és felkészületlenül ért. Tehát ez alkalommal annak éreztem szükségét, hogy erre a szülést követő részre készüljek fel jobban. Ráadásul most még nehezített a feladat, mert a 4,5 éves a fejemen fog ugrálni, miközben az újszülött a cicimet rágja. Persze rémképeket látok arról amikor megpróbál ő is kisbabává fejlődni és mondjuk előáll azzal, hogy szeretne ő is szopizni.
Meg az is fontos, hogy ez alkalommal ne túl korán vonuljunk be a kórházba. Kiokosodtam már nagyon ezen a téren is. És olyan jó, hogy nem kellett hozzá egyetlen szülésről szóló rémtörténetet sem végigolvasni. Felkészítőm kifejezetten jó tanácsokkal és háttéranyaggal látott el, tudom hogy mikor mit kell figyelni és mi miért történik. Ez megnyugtat. Mondjuk van még egy köröm a fogadott szülésznőnél, ő nyilván kicsit más szempontokat is felvonultat, de majd igyekszem ellavirozni kettejük között.
Meg egészen más trendeket tanultam újszülött szoptatásról is. Fura, mert volt pillanat amikor azt hittem, már mindent tudok, ahány szakkönyvet és szakvéleményt elolvastam annak idején a sok mellgyulladás után, csak erre engedhetett következtetni. Most még is annyira jó volt más nézőpontokat is hallani és segítséget kapni. Szerencsére elég sok idő telt el ahhoz, hogy kellő távolságból tudjak visszaemlékezni és felismerni, hogy mit és hogyan bénáztam akkor.
Úgyhogy egy csomó hasznos és új információval felvértezve készülök erre a második élményre. Biztosan más lesz: új doki, új kórház, új gyerek. Sok kérdőjel, sok teendő és sok újdonság. Még azért készülődnék 3 hetet, remélem a körülmények is így gondolják.
Van bennem egyfajta nyugodtság, amit valószínűleg a biológia intéz, mert semmi okom nem lehet rá, hiszen sehol sem áll semmi, még a két nap múlva beköszönő karácsonyi készülődés is csak mértékkel izgat. De maradjunk a szülésnél: valahogy nekem az első szülés jó élmény volt, ment magától, nem volt trauma, viszont volt EDA és ettől semmi elviselhetetlen fájdalom. Annál nagyobb sokk volt viszont, amikor az újszülött ott volt és sorba jöttek a nehézségek, szoptatás, sárgaság, fejben infúzió, sérvműtét, no meg a sok ingadozó hormon, amitől hol boldog hol végzetesen elkeseredett voltam. Az egész váratlanul és felkészületlenül ért. Tehát ez alkalommal annak éreztem szükségét, hogy erre a szülést követő részre készüljek fel jobban. Ráadásul most még nehezített a feladat, mert a 4,5 éves a fejemen fog ugrálni, miközben az újszülött a cicimet rágja. Persze rémképeket látok arról amikor megpróbál ő is kisbabává fejlődni és mondjuk előáll azzal, hogy szeretne ő is szopizni.
Meg az is fontos, hogy ez alkalommal ne túl korán vonuljunk be a kórházba. Kiokosodtam már nagyon ezen a téren is. És olyan jó, hogy nem kellett hozzá egyetlen szülésről szóló rémtörténetet sem végigolvasni. Felkészítőm kifejezetten jó tanácsokkal és háttéranyaggal látott el, tudom hogy mikor mit kell figyelni és mi miért történik. Ez megnyugtat. Mondjuk van még egy köröm a fogadott szülésznőnél, ő nyilván kicsit más szempontokat is felvonultat, de majd igyekszem ellavirozni kettejük között.
Meg egészen más trendeket tanultam újszülött szoptatásról is. Fura, mert volt pillanat amikor azt hittem, már mindent tudok, ahány szakkönyvet és szakvéleményt elolvastam annak idején a sok mellgyulladás után, csak erre engedhetett következtetni. Most még is annyira jó volt más nézőpontokat is hallani és segítséget kapni. Szerencsére elég sok idő telt el ahhoz, hogy kellő távolságból tudjak visszaemlékezni és felismerni, hogy mit és hogyan bénáztam akkor.
Úgyhogy egy csomó hasznos és új információval felvértezve készülök erre a második élményre. Biztosan más lesz: új doki, új kórház, új gyerek. Sok kérdőjel, sok teendő és sok újdonság. Még azért készülődnék 3 hetet, remélem a körülmények is így gondolják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése