77,4 kg
Hónapok óta most sikerült valami csoda folytán úgy átaludni az éjszakát, hogy egyszer sem volt senki pisilni. Reggel ijedten ébredtem, hogy már reggel van? Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy előző éjjel vagy 2 órán át pörögtem valami munkával kapcsolatos hülyeségen és mire végre elszenderedtem, megjelent a kis 4,5 éves, hogy pisilnie kell. Ő amúgy ezen a fronton kezd pszichológiai esetté válni, mert amióta arra edzünk, hogy egyedül aludjon el, bosszúból hajlandó akár bepisilni is, csak egy kis figyelmet kapjon és balhét csinálhasson. De ezúttal nem engedjük, hogy terrorizáljon. Kemények vagyunk mint a kő :)
Szegényke amúgy éppenséggel nincs a figyelem központjában, mert én ugye egész nap fekszem, keveset vagyunk együtt. Ő hajnalban beesik az oviba és délután mindenféle emberek szedik össze és hozzák haza jó esetben. Rosszabb napokon még elviszik ide-oda, amitől szerintem totál kifárad. Itthon viszont nemigazán találja a helyét, inkább lézeng mint játszik és inkább ellenáll mint csinál bármi olyat amit kéne. Tegnap meglátogatott legkedvesebb barátnőm és hozta magával az alig kéthónapos kislányát, aki pont nem érezte túl jól magát itt nálunk. Cs. azt mondta, hogy őt idegesíti, hogy sír a kisbaba. Szegénykém, ha tudná mennyit fogja még ezt hallgatni. Nagy és sok sokkélmény lesz itt még.
Én jól vagyok. A görcsök teljesen elmúltak, én is kezdem kipihenni magamat. Nem esik rosszul a fekvés, igaz inkább ülök mint fekszem és tegnap engedélyeztem magamnak egy kis lazaságot és picit felkeltem ezt-azt tenni venni. Jó volt, és még jobb volt hogy nem kell menni sehová. A fészekrakó ösztönöm beindult, holnap babaruhamosást tartunk (de legalább is válogatást). A gyerekszoba ugyan még sehol, egyelőre csak eldobozolni tudjuk a friss kis rugikat, de legalább már valamit tettünk a babavárás jegyében.
Kedden végre mehetek vissza PB, és nagyon remélem hogy megkönyörül rajtam és legalább házon belül engedélyez egy kis mozgást. Még nagyon sok tervem van, és egyre kevesebb időm.
Szegényke amúgy éppenséggel nincs a figyelem központjában, mert én ugye egész nap fekszem, keveset vagyunk együtt. Ő hajnalban beesik az oviba és délután mindenféle emberek szedik össze és hozzák haza jó esetben. Rosszabb napokon még elviszik ide-oda, amitől szerintem totál kifárad. Itthon viszont nemigazán találja a helyét, inkább lézeng mint játszik és inkább ellenáll mint csinál bármi olyat amit kéne. Tegnap meglátogatott legkedvesebb barátnőm és hozta magával az alig kéthónapos kislányát, aki pont nem érezte túl jól magát itt nálunk. Cs. azt mondta, hogy őt idegesíti, hogy sír a kisbaba. Szegénykém, ha tudná mennyit fogja még ezt hallgatni. Nagy és sok sokkélmény lesz itt még.
Én jól vagyok. A görcsök teljesen elmúltak, én is kezdem kipihenni magamat. Nem esik rosszul a fekvés, igaz inkább ülök mint fekszem és tegnap engedélyeztem magamnak egy kis lazaságot és picit felkeltem ezt-azt tenni venni. Jó volt, és még jobb volt hogy nem kell menni sehová. A fészekrakó ösztönöm beindult, holnap babaruhamosást tartunk (de legalább is válogatást). A gyerekszoba ugyan még sehol, egyelőre csak eldobozolni tudjuk a friss kis rugikat, de legalább már valamit tettünk a babavárás jegyében.
Kedden végre mehetek vissza PB, és nagyon remélem hogy megkönyörül rajtam és legalább házon belül engedélyez egy kis mozgást. Még nagyon sok tervem van, és egyre kevesebb időm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése