Tegnap jelenésem volt PB-nél, aki továbbra is csak annyit állapított meg, hogy a bébi nem óriás, inkább kicsi, de azért növekszik, ami jó, mert nem stagnál. Csinált flowmetriát (vagy mit) és megnyugtatott, hogy még fel fog hízni a gyerek három kilósra. Kedves volt mint mindig és alapos, kiegyeztünk az EDÁ-s szülésben és utamra engedett azzal, hogy már csak a kórházban találkozunk. Vége ugyanis a magánrendelői jelenéseknek. Előírt heti egy CTG-t, amit a fogadott szülésznőm fog majd végezni - hittem én, de mégsem így volt.
Ma ugyanis randevúm lett volna vele, vérvétellel és CTG-vel bővített ismerkedési találkozó. Azzal a céllal találkoztunk volna, hogy megbeszéljük, hogy mi és hogyan fog történni. Sajnos valamit félreértettünk, mert én ott voltam, ő viszont nem. Ebből az lett, hogy a vért a laborban vették le, amit nem bántam, mert ott úgy szúrnak, hogy nem fáj. A CTG-t meg megcsinálta egy másik szülésznő, aki ugyan kedves volt és készséges de sajnos én nem bizonyultam jó alanynak. Miután sikerült kettő használhatatlan, pontosabban értékelhetetlen CTG görbesorokat rajzoltatni a géppel, elküldtek reggelizni a büfébe és megjáratták velem a második emeletet háromszor. Persze amíg ment a használhatatlan CTG, végignézhettem, hogy hogyan vesznek fel ismét egy elfolyt magzatvizes kismamát, akinek nincsenek fájásai, megszemlélhettem, hogy a főorvos úr hogyan jár-kel az osztályon, és elszörnyedhettem, hogy a kismamák a kórházban milyen szarul néznek ki.
A büfé viszont jó élmény volt, fincsi volt a szendvics és bár magasak az emeletek a kórházban, azért megbirkóztam a háromszori emeletmászással. Mire visszaértem a szülőszobára, már telt ház volt. Császárra készültek, a két CTG foglalt volt - látszólag nagyobb hasú kismamákkal. Én tehát már csak a csili-vili szülőszobán kaptam helyet, ahol tátva maradt a szám. Óriási sarokkád, nagy szülőágy, vmi labda-székszerüség, zuhany, wc, lapostv és hifi torony. Még az újszülöttet szállító kiskocsi is be volt készítve kék és rózsaszínű pléddel. Színes falak, szines szalagfüggöny, minden új és tiszta, egyedül a CTG-t rögzítő gumi volt kevéssé gusztusos.
Ezen luxus körülmények között rögzített CTG vizsgálat is értékelhetetlenné vált, már-már aggódni kezdtem, hogy esetleg baj van, de végül aztán a szülőágyat is kipróbálhattam és fekve sikerült befogni a frekvenciát és mérni a szívhangot. Végül aztán elengedtek, de hétfőre vissza kell menjek és esténként számolnom kell a mozgást. Még jó, hogy hétfőn pont a választott szülésznőm lesz beosztva, így lesz alkalmam megismerni. Addig úgysem szeretnék szülni.
Ma ugyanis randevúm lett volna vele, vérvétellel és CTG-vel bővített ismerkedési találkozó. Azzal a céllal találkoztunk volna, hogy megbeszéljük, hogy mi és hogyan fog történni. Sajnos valamit félreértettünk, mert én ott voltam, ő viszont nem. Ebből az lett, hogy a vért a laborban vették le, amit nem bántam, mert ott úgy szúrnak, hogy nem fáj. A CTG-t meg megcsinálta egy másik szülésznő, aki ugyan kedves volt és készséges de sajnos én nem bizonyultam jó alanynak. Miután sikerült kettő használhatatlan, pontosabban értékelhetetlen CTG görbesorokat rajzoltatni a géppel, elküldtek reggelizni a büfébe és megjáratták velem a második emeletet háromszor. Persze amíg ment a használhatatlan CTG, végignézhettem, hogy hogyan vesznek fel ismét egy elfolyt magzatvizes kismamát, akinek nincsenek fájásai, megszemlélhettem, hogy a főorvos úr hogyan jár-kel az osztályon, és elszörnyedhettem, hogy a kismamák a kórházban milyen szarul néznek ki.
A büfé viszont jó élmény volt, fincsi volt a szendvics és bár magasak az emeletek a kórházban, azért megbirkóztam a háromszori emeletmászással. Mire visszaértem a szülőszobára, már telt ház volt. Császárra készültek, a két CTG foglalt volt - látszólag nagyobb hasú kismamákkal. Én tehát már csak a csili-vili szülőszobán kaptam helyet, ahol tátva maradt a szám. Óriási sarokkád, nagy szülőágy, vmi labda-székszerüség, zuhany, wc, lapostv és hifi torony. Még az újszülöttet szállító kiskocsi is be volt készítve kék és rózsaszínű pléddel. Színes falak, szines szalagfüggöny, minden új és tiszta, egyedül a CTG-t rögzítő gumi volt kevéssé gusztusos.
Ezen luxus körülmények között rögzített CTG vizsgálat is értékelhetetlenné vált, már-már aggódni kezdtem, hogy esetleg baj van, de végül aztán a szülőágyat is kipróbálhattam és fekve sikerült befogni a frekvenciát és mérni a szívhangot. Végül aztán elengedtek, de hétfőre vissza kell menjek és esténként számolnom kell a mozgást. Még jó, hogy hétfőn pont a választott szülésznőm lesz beosztva, így lesz alkalmam megismerni. Addig úgysem szeretnék szülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése