36. hét
Nem vagyok egy testimádó, nem szoktam saját és mások testében hosszasan gyönyörködni, sőt saját magamat sem nézegetem folyton a tükörben, még akkor sem amikor éppen nem vagyok bálnára hízva. Az utóbbi időben azonban egyre jobban foglalkoztat testem változatossága, pontosabban az a felfedezés, hogy milyen rugalmasságra képes egy női test. Ha csak azt veszem, hogy milyen jól elbírja a plusz 15-20 kilót egy-egy terhesség alatt, már eléggé meglepődök. No nem nyomtalanul rakódott rám a sok plusz kiló, klasszikus terhes jelenség vagyok, tolatós hassal és megvastagodott végtagokkal, kipárnázott dekoltázzsal és virsli ujjakkal. De tudom, hogy ez egy átmeneti állapot, a szüléssel a vizesedésből adódott püffedés azonnal lemegy, majd ahogy fokozatosan visszaenged az újszülött a mindennapokba, bízom abban, hogy leolvadnak a fölöslegesen felszedett kilók is. Az lep meg leginkább, hogy ebből a most nem annyira tetszetős bálnácskából milyen könnyedén és szinte nyom nélkül képes lesz a testem visszaalakulni normálisba, vagyis két ruhaméretet simán visszafejlődők és átlagos nő leszek ismét.
De nem csak a plusz kilók okozta változás tud meglepő lenni. Csodálattal nézem azt is, hogy amúgy nem túl hajlékony testem mikre képes mostanában. Nem szoktam kacifántosan ülni, de igy a 9. hónapba lépve a legkényelmesebb póz valami spárgaszerű ülés, ahol lábaimat szétvethetem (no nem azért). A csípőm olyan laza, hogy csak ámulok-bámulok, hogy hova tudom pakolni sonkáimat.
Viccesnek találom bőröm változásait is. Az anyajegyek egész sötétek lettek és lévén tél van, nincsenek pigment vagy májfoltjaim a túlzott napsütéstől, de hasamon már ott figyel a híres csík, ami helyesen, és igen csak girbegurbán elfelezi a pocakot jobb és bal féltekére. Ez is egy olyan jön és majd megy dolog. Örömmel veszem továbbá, hogy szemem alatt éktelenkedő szarkalábak alig látszanak, jóval fiatalabbnak tűnhetek így a házilag feltöltött ráncok nélkül. Sőt, arcbőröm sima mint amilyet mindig is szerettem volna, semmi ragya, de sajnos ez is el fog múlni és visszatérhetek az alapozók használatára.
Kicsit szászér hajam most dús és fényes. Sok időt és energiát nem fordítok a formázására, mert püffedt fejemhez egyik frizurát sem találom jónak, de szokatlan érzés bele-bele túrni és a hajzuhatagot felcopfolni. Ha fésülködök, alig találok hajszálat a kefében, és hajmosáskor sem kell a lefolyót külön tisztítani a hajszálrengeteg miatt, de sajnos ez is múló állapot.
Aztán a kedvenc témám: hihetetlen, hogy az én amúgy nem túl nagy melleim mivé válnak a szoptatás idejére. Nem valami lenyűgöző látvány, nekem legalább is nem tetszik. Nem csak az, hogy lufi méretű melleim lesznek, az ruhában még jól is jön mert eltereli a tekintetet máshonnan, de hihetetlen, hogy mekkora és milyen formájú mellbimbóim lesznek, amiken aztán ténylegesen tej áramlik ki. És majd ha vége a funkciónak, akkor visszatöpörödik normálisra, csak sajnos egy valami nem bírja majd a kiképzést: a bórom ezen a fertályon petyhüdt marad, vagy az izmok hagyják el magukat, ezt nem tudom, de lehet hogy eljő a pillanat, amikor a guminő egyes részeit külső beavatkozással kell korrigálni, mert mégsem működik mindene olyan jól.
Nem vagyok egy testimádó, nem szoktam saját és mások testében hosszasan gyönyörködni, sőt saját magamat sem nézegetem folyton a tükörben, még akkor sem amikor éppen nem vagyok bálnára hízva. Az utóbbi időben azonban egyre jobban foglalkoztat testem változatossága, pontosabban az a felfedezés, hogy milyen rugalmasságra képes egy női test. Ha csak azt veszem, hogy milyen jól elbírja a plusz 15-20 kilót egy-egy terhesség alatt, már eléggé meglepődök. No nem nyomtalanul rakódott rám a sok plusz kiló, klasszikus terhes jelenség vagyok, tolatós hassal és megvastagodott végtagokkal, kipárnázott dekoltázzsal és virsli ujjakkal. De tudom, hogy ez egy átmeneti állapot, a szüléssel a vizesedésből adódott püffedés azonnal lemegy, majd ahogy fokozatosan visszaenged az újszülött a mindennapokba, bízom abban, hogy leolvadnak a fölöslegesen felszedett kilók is. Az lep meg leginkább, hogy ebből a most nem annyira tetszetős bálnácskából milyen könnyedén és szinte nyom nélkül képes lesz a testem visszaalakulni normálisba, vagyis két ruhaméretet simán visszafejlődők és átlagos nő leszek ismét.
De nem csak a plusz kilók okozta változás tud meglepő lenni. Csodálattal nézem azt is, hogy amúgy nem túl hajlékony testem mikre képes mostanában. Nem szoktam kacifántosan ülni, de igy a 9. hónapba lépve a legkényelmesebb póz valami spárgaszerű ülés, ahol lábaimat szétvethetem (no nem azért). A csípőm olyan laza, hogy csak ámulok-bámulok, hogy hova tudom pakolni sonkáimat.
Viccesnek találom bőröm változásait is. Az anyajegyek egész sötétek lettek és lévén tél van, nincsenek pigment vagy májfoltjaim a túlzott napsütéstől, de hasamon már ott figyel a híres csík, ami helyesen, és igen csak girbegurbán elfelezi a pocakot jobb és bal féltekére. Ez is egy olyan jön és majd megy dolog. Örömmel veszem továbbá, hogy szemem alatt éktelenkedő szarkalábak alig látszanak, jóval fiatalabbnak tűnhetek így a házilag feltöltött ráncok nélkül. Sőt, arcbőröm sima mint amilyet mindig is szerettem volna, semmi ragya, de sajnos ez is el fog múlni és visszatérhetek az alapozók használatára.
Kicsit szászér hajam most dús és fényes. Sok időt és energiát nem fordítok a formázására, mert püffedt fejemhez egyik frizurát sem találom jónak, de szokatlan érzés bele-bele túrni és a hajzuhatagot felcopfolni. Ha fésülködök, alig találok hajszálat a kefében, és hajmosáskor sem kell a lefolyót külön tisztítani a hajszálrengeteg miatt, de sajnos ez is múló állapot.
Aztán a kedvenc témám: hihetetlen, hogy az én amúgy nem túl nagy melleim mivé válnak a szoptatás idejére. Nem valami lenyűgöző látvány, nekem legalább is nem tetszik. Nem csak az, hogy lufi méretű melleim lesznek, az ruhában még jól is jön mert eltereli a tekintetet máshonnan, de hihetetlen, hogy mekkora és milyen formájú mellbimbóim lesznek, amiken aztán ténylegesen tej áramlik ki. És majd ha vége a funkciónak, akkor visszatöpörödik normálisra, csak sajnos egy valami nem bírja majd a kiképzést: a bórom ezen a fertályon petyhüdt marad, vagy az izmok hagyják el magukat, ezt nem tudom, de lehet hogy eljő a pillanat, amikor a guminő egyes részeit külső beavatkozással kell korrigálni, mert mégsem működik mindene olyan jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése