2010. január 20., szerda

2010. január 21. - a kiírt dátum

40. hét
84,4 kg

Egyfajta időtlenségbe léptünk. Valahogy eddig nem készültünk, pontosabban arra készültünk, hogy ilyenkor már itthon leszünk és szokjuk a kétgyerekes családmodellt. De nem, még mindig gömböcke vagyok és lesem a testem minden rezdülését. Figyelem a gyakori, ám rendszertelen fájásokat, próbálom belőni a hosszukat és érezni az erősségüket, de ezek nem azok, ezek nem fájások, ezek csak előfutárok. Bár valahogy úgy képzelem el, hogy egyszer csak nem maradnak abba és észre sem veszem és átmennek rendszeresbe. Sok mindent elképzelek, próbálom látni előre mi is lesz, meg tervezni, meg készülni, meg nem beijedni. Kicsit mondjuk túlzásba is viszem tán, főleg mert az itthon töltött napok már nem hatékonyak. Dolgozni nem sikerül, háztartani nem sikerül, mást sem sikerül... inkább csak vagyok, itt is, ott is. Mélázok, oviba jövök-megyek, kórházba futkorászok, újra és újra feltöltöm a hűtőt, fészekrakok...
A CTG nem mutat semmi számomra értékelhetőt, mint hogy ver a ded szíve. Egyre jobban fáj a törött farcsontom és szeméremcsonton, még mindig néha azt hiszem hogy kipottyan váratlanul a bébi és még mindig elhiszem, hogy nem fogom észrevenni amikor megindul a szülés. Klasszik kismama szindróma.
Gyakorlott anyukák szerint, megfeleződik az idő, tehát ha legutóbb 14 óra alatt zajlott le a magazatvíz elfolyik és gyerek megszületik, akkor most 7 órával kalkuláljak. Persze koránt sem biztos, hogy el fog egyáltalán folyni az a víz.
Egy kegyességgel már szolgáltam PB-nek erre a hétre, mert a heti két rendelésén már túl van, így nem fogok beleszülni egyikbe sem. Még ott van az ügyeleti ideje, péntek, lehet hogy akkor megyünk?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése