2009. július 6., hétfő

elhagy a testem

11. hét
65,6 kg / 90 cm

Mindig nagy csodálattal néztem azokat a nőket, akiknek a pocakjuk szépen lassan középről kigömbölyödve növekszik napról-napra és a teniszlabda lassan sárgadinnyévé és végül egészséges görögdinnyévé alakul. Ezek az UFO nők kategória számomra, ugyanis elképzelhetetlennek tartom, hogy úgy is lehet terhesnek lenni, hogy nem rögtön azzal indít az ember hogy seggre és combra szélesedik és az első három hónap nem arról szól, hogy megduplázza pisztolytáskáit és körbebéleli medencetájéki csontozatát biztos tartalékkal. Nekem ugyanis már most eltűnt a derekam, megnőtt a fenekem és kezd összeérni a combom. A megnőtt melleim meg semmivel sem mutatnak jobban mint egykori kisebb mivoltukban, mert mindenem nőtt hozzá, az arányok sajnos nem változtak, a bálnásodás elindult. Habár ijesztő számomra, hogy nincsenek kézzelfogható tüneteim és még leküzdhetetlen éhséget sem éreztem már vagy egy hete, mégis valahogy sikerül folyamatosan és egyfolytában ennem és az evésre gondolnom. A kilók és párnák eredete tehát egyértelmű, de elfogadhatatlan. A testem kezd nem az enyém lenni, az érzés és látvány sem tetszetős. Alig várom, hogy belekezdhessek a most oly népszerű, már-már kötelező kismama jógába, ami valószínűleg nem fog fogyasztani, de legalább a lelkemet megnyugtatja, járok mozogni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése