szabadság

11. hét
65,2 kg / 88 cm

Különös helyzet van ugyanis a 4 éves egyik nagyszülő párossal nyaralni ment. Nagyon vártam ezt a hetet, láttam előre, ahogy reggelente 10-ig alszom majd és utána könyvet olvasgatva és a tv előtt punnyadva töltöm majd a napokat, néha egy kis látszatmunkával fűszerezve. De nem ez történik. Pont nem, mert éppen akkor, abban a pillanatban, amikor leadtunk Cs.-t a nagyszülőknél, bennem valami leküzdhetetlen tettvágy tört elő és fészekrakásszerű szindrómát figyelhettem meg magamon. Rögvest nekiestem az évek óta halogatott lomtár rendbetételének és a gyerekszobában található játékhalom és kinőtt ruhák átválogatásába. Azt érzem, ki kell használni az időt és ameddig még van bennem lendület és erő, elő kell készíteni mindent, amit csak lehet, jóllehet igen korai ez még. Persze azt is tudom, a nyári laza hangulat nem fog decemberben elkapni, akkor inkább hajtás és karácsonyi előkészületek lesznek majd a fókuszban. Így hát, megadtam magamat a lendületnek és két napi kitartó pakolás után végeztem a helység rendbetételével. Mostanra minden szépen a helyén, dobozok feliratozva, lomok eltávolítva, én elégedetten, nyugodt lélekkel indultam el tegnap este egy közösségi programra. Ilyen is ritka, hogy férj és feleség kézenfogva indul el este a városba és nem siet haza a gyermekfelügyelőt leváltani, majd másnap gondtalanul kialudni magát. Persze ez a luxus, vagyis a nyugodt alvás csak azoknak jár ki, akik nem időre járnak dolgozni...
A szabadágot az teszi még nagyon kellemessé, hogy az elmúlt a kínzó hányinger! Szintén vasárnap óta nem jelentkezik a kellemetlen érzés és a kívánósság és undorodás is mintha visszavett volna. És a 10-ig alvások is elmaradnak, mert reggel energiabombaként ugrok ki az ágyból. A tünetek is jelzik, eljött a második trimeszter.